A Pécsi Tudományegyetem neves pszichiátere, az addiktológia professzora, Kelemen Gábor jelen kötetében a magyar zsidó identitás alakváltozatai, valamint az ezzel az identitással bíró kutatók és alkotók meghatározó barátságai játsszák a főszerepet. A magyarság és a zsidóság a tizenkilencedik század   [>>>]

A Pécsi Tudományegyetem neves pszichiátere, az addiktológia professzora, Kelemen Gábor jelen kötetében a magyar zsidó identitás alakváltozatai, valamint az ezzel az identitással bíró kutatók és alkotók meghatározó barátságai játsszák a főszerepet. A magyarság és a zsidóság a tizenkilencedik század második felében közösen hozott létre valami olyan meghatározó kulturális teljesítményt, mely a mai napig több területen meghatározó érvénnyel bír. Az Osztrák-Magyar Monarchia polgárosodó társadalmában a zsidóság az asszimiláció útjára lépett, és úgy tűnt, minden adott, hogy a szekularizált polgári miliőben közösen haladhasson tovább a magyar zsidók élete a keresztény többséggel. Az első világháború és a trianoni béke, majd a vörös- és fehérterror viszont mindezt lerombolta, és innen már nem volt megállás a vészkorszakig. A Múlt és Jövő Kiadó gondozásában megjelent könyvében Kelemen magyar zsidó – zsidó magyar tudósok életét és barátságait mutatja be, akik több esetben is (nyilas, majd kommunista üldözés miatt, utoljára 1956-ot követően) az emigrációban találták meg szellemi partnerüket. A másodgenerációs zsidó lét, a kultúra és hagyományok elvesztése és/vagy ápolása, az elgyökértelenedés és az ezzel járó kötődésvágy mind-mind közös jellemzői a kötetbe felvett életutaknak. Az első részben Erős Ferenc és Stark Ádám szociálpszichológusok és terapeuták barátságáról, Jelinek Morton és Róheim Géza, az alkohológia neves kutatóinak barátságáról, Alexander Ferenc (pszichoanalitikus) és Polányi Mihály (tudományfilozófus) barátságáról, valamint egy pszichoanalitikus házaspár, Ornstein Anna és Ornstein Pál kapcsolatáról olvashatunk. A második részben Angyal András és Mittelmann Béla, a humanisztikus pszichoterápia úttörőinek barátsága, Levendel László és Thomas Szasz alkohológusok egymásra gyakorolt hatása, Rapaport Dávid és Hermann István egyaránt 1964-ben, egymástól függetlenül megjelent Freud-monográfiája, valamint Lukács György és Polányi Károly barátsága kapott helyet. A harmadik részt a szerző Heller Ágnesnek szentelte, melynek három tanulmánya Heller és Lukács, Heller és Marx, valamint Heller és Martin Buber kapcsolatát, imaginált „barátságát mutatja be részletekbe menően. A könyv végén a tanulmányok eredeti megjelenési helyének listáját, valamint névmutatót találunk. Kelemen Gábor munkája a magyar zsidóság alaposabb megértéséhez, a tudományos és privát életben kialakult kapcsolati hálójuk feltárásához, valamint a pszichoanalízis, pszichoterápia és az addiktológia magyar (hazai és emigráns) tudománytörténetének megismeréséhez járul hozzá, szakembereknek és érdeklődő olvasóknak ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]