Újabb, zömmel Párizsban játszódó regénnyel jelentkezik Ruth Druart brit szerző, aki maga is évekig élt korábban a francia fővárosban. A történet azonban 1963-ban, egy bretagne-i tengerparti faluban, Trégastelben veszi kezdetét. Joséphine Chevalier nemrég töltötte be a tizennyolcadik életévét,   [>>>]

Újabb, zömmel Párizsban játszódó regénnyel jelentkezik Ruth Druart brit szerző, aki maga is évekig élt korábban a francia fővárosban. A történet azonban 1963-ban, egy bretagne-i tengerparti faluban, Trégastelben veszi kezdetét. Joséphine Chevalier nemrég töltötte be a tizennyolcadik életévét, nemsokára érettségizik és egyetemre akar menni, Rennes-be. Előtte azonban szeretne a nyáron elutazni az osztálytársaival Angliába, hiszen ő is Beatles-lázban ég, azonban az édesanyja, Élise azt mondja, nincsen pénzük az útra. Joséphine valójában csak a szülőfalujából szeretne elszabadulni, és ehhez az angliai kiruccanás ideális lenne. Persze útlevele sincsen, ahhoz pedig a barátja, Hervé szerint a születési anyakönyvi kivonatára is szükség van. Joséphine azt soha nem látta, így eldönti, hogy amikor az anyja nincs otthon, megpróbálja felkutatni. Sejti is, hol lehet az irat: anyja ágya alatt, abban a bőröndben, ahol a régi fényképeket és papírokat tartja. Hazaérve fel is túrja a bőröndöt, és bár az iratot keresné, elsőként a soha nem látott régi fotókat nézi meg. Az egyiken az anyja csodaszép fehér ruhában áll, egy férfi kezét fogva. Vajon az apjáról lehet szól? Vagy az anyja szeretőjéről? A fotó hátoldalán pedig ez szerepel: „Frédéric, 1939. február. Mégis csak az apjáról lehet szó, ám egy Victor Hugo-kötetben a következő bejegyzést találja: „Szerelmem, Lise! Veled kezdődött az életem. Örökké a tiéd vagyok: S. Miért nem F, mint Frédéric? Ki lehet az az „S? Aztán szemébe ötlik egy hivatalosnak tűnő levél, melyben Joséphine-t arról értesítették, hogy Frédéric Dumarché a hazája iránti kötelessége teljesítése során elhunyt. A levél 1940 májusában kelt – öt évvel az ő születése előtt. Ekkor azonban lebukik Joséphine élettársa, Soizic előtt, így egy időre félbe hagyja a kutatást. Később végül mégis is sikerül megtalálnia a születési anyakönyvi kivonatát, a kredenc hátfalába rejtve. Ezen pedig ott áll világosan, hogy az édesapja: Sébastian Kleinhaus. Hisz ez képtelenség. Az apja egy német? Egy „boche? (ez volt a németek csúfneve a korabeli Franciaországban). Ezért menekült a háború végén az anyja ebbe a kis faluba, hogy ott hozza világra őt, ahol senki nem ismeri? Ezért nem tartotta aztán Élise a kapcsolatot a szüleivel, csak néha-néha a testvérével, Isabelle-lel? Joséphine úgy érzi, mindenképpen ki kell derítenie, mi történt a háború alatt, így anyja elől is titkolva, megtakarított pénzéből Párizsba utazik Isabelle nénihez. Vajon ott megtudja, ki is volt Sébastian Kleinhaus? Egy megszálló katona? Vagy egy egyszerű fordító? Mi történt közte és Élise között 1944 tavaszán és nyarán Párizsban?... Jól megírt, érdekes regény, mely nemcsak egy tiltott szerelem történetét, valamint a megszállt Párizst és az ellenállást mutatja be érzékletesen, hanem az angol fogságba került németek sorsát is felvillantja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]