A 2003-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett dél-afrikai (ma Ausztráliában élő) író, irodalomtörténész és nyelvész John Maxwell Coetzee Jézus trilógiája (Jézus gyermekkora, 201410203; Jézus iskolái, 201823138) befejező részéhez érkezett. Az előző kötetekben már pontosan körvonalazódott, hogy a   [>>>]

A 2003-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett dél-afrikai (ma Ausztráliában élő) író, irodalomtörténész és nyelvész John Maxwell Coetzee Jézus trilógiája (Jézus gyermekkora, 201410203; Jézus iskolái, 201823138) befejező részéhez érkezett. Az előző kötetekben már pontosan körvonalazódott, hogy a kereszténység, a jézusi tanítások allegóriájának költői megjelenítése adja a regény alapszövetét. Hősei: a férfi, Simon, ő a nevelőapja a fiúnak, Davidnak, aki maga választja meg anyját, Ines személyében. A regény ott folytatódik, ahol a második kötetben abba maradt. A kis („szent) család, a negyedik taggal, Bolívar nevű farkaskutyájukkal kibővülve érkezik meg az Estrella nevű városkába, hogy ott egy farmon munkát vállaljanak. David közben már tízéves, kiskamasszá cseperedett, nagyon szeret focizni, és akik látják, milyen ügyesen rúgja a labdát, jövőt is jósolnak neki ebben a sportágban. A szülők nem járatják iskolába Davidot, de a fiú csillapíthatatlan tudásvágyának nem tudnak gátat szabni és a gyermek önhatalmúan Ana Magdalena iskolájába kezd járni és itt táncolni is tanul. Otthon olyan kérdésekkel bombázza szüleit, amelyre egyikük sem tud válaszolni, így aztán hagyják, hogy David szenvedélyének hódolhasson, gyarapítsa ismereteit. Simon gyümölcstermesztőként dolgozik, Ines pedig a városi áruház butikájában eladó. David különös, karizmatikus személyisége a környezetében élőkön túl, sokkal szélesebb körben is feltűnik az embereknek és kezdenek úgy tekinteni rá, mint egy igazán különleges személyre. Közben Ines főnöke, Julio elhatározza, hogy focicsapatot fog szponzorálni. Davidra bízza, hogy barátaiból szervezzen egyesületet, ezután a fiú úgy dönt, elhagyja Simont és Inest, majd beköltözik a Julio által működtetett árvaházba. A La Manos árvaházban David „példabeszédeket tart az ott élő anyátlan, apátlan gyerekeknek, akik mindig érdeklődéssel hallgatják szavait, ám a történeteknek soha nincs lezárása, mert a fiú függőben hagyja a tanulságot, mindenkinek magának kell eldönteni, hogy hol rejlik az igazság ezekben a monológokban. David „varázsolni is tud, egy „pénzes trükkel pedig végképp elképeszti társait. Egy napon azonban rejtélyes kór támadja meg a szervezetét, amely lassan elemészti őt, majd meghal és koporsóba teszik. Ines kétségbeesve és feldúltan rohan az árvaházba, de amikor a David holttestét rejtő, lezárt koporsót felnyitják, az már üres... Igy ér véget a trilógia, amely gazdagon átszőtt allúziókkal, bibliai párhuzamokra való halk utalásokkal. Az író kivételes tehetséggel vezeti olvasóit ezen az jelenkori, krisztusi úton és miközben megformálja főszereplői sorsát az emberi kapcsolatokban rejlő lehetőségeket is monitorozza, megvilágítja a művészet az erkölcs minden időkben érvényes fogalomrendszerét. A mai világirodalom alkotóinak munkái iránt érdeklődő olvasók megkülönböztetett figyelmébe érdemes ajánlani a regényt, amely természetesen előzményeinek ismeretében élvezhető igazán. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]