Háy János legújabb könyvével is miközben provokálja olvasóit, valami mélyen irodalmi belátásra szeretné rávezetni őket: a Szavalóversenyben a versírás fortélyaival ismerkedhetünk meg játékos módon, melyhez a magyar irodalmi kánon legfontosabb szerzőit hívja segítségül a szerző. Itt azonban gyorsan   [>>>]

Háy János legújabb könyvével is miközben provokálja olvasóit, valami mélyen irodalmi belátásra szeretné rávezetni őket: a Szavalóversenyben a versírás fortélyaival ismerkedhetünk meg játékos módon, melyhez a magyar irodalmi kánon legfontosabb szerzőit hívja segítségül a szerző. Itt azonban gyorsan csavar is egyet a dolgon, és minden téma, minden kijelentés gyorsan zárójelbe kerül, mivel a versírásnak nincs receptje, sőt! Ezzel szemben Háy mégis megpróbál valamit közölni, mégpedig a versek megragadhatatlanságának varázsát, azt, hogy minden költemény lírai beszélője egy szerepet játszik, maszkokat cserélgetnek a költők, s az igazán izgalmas az, amikor ezek mögé a lárvák mögé megadatik bepillantani. Bár olykor felmerül a kérdés, a cikornyás homlokzat mögé bekukkantva vajon tényleg olyan izgalmas a sok fűtéscső, a sok vakolat, tégla, beton és habarcs. A válasz természetesen igen, de Háy azt szeretné, ha olvasói maguktól jutnának erre a felfedezésre, irodalmi játszadozásai során felépíti szemünk láttára a magyar líra Pompidou Központját, s kezdjünk vele, amit csak akarunk. Ebben közreműködik akarva-akaratlanul – többek között – Kosztolányi Dezső, Somlyó Zoltán, Balassi Bálint, Reviczky Gyula, Petőfi Sándor, Bornemissza Péter, József Attila, Ady Endre, Arany János, Babits Mihály és Vörösmarty Mihály. E koprodukció az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelenik meg, akik ismerik Háy munkásságát, nem fognak csalódni a jelen kötetben sem. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]