Az álnéven író magyar szerző az a fajta gondolkodó, aki az élet szinte unásig ismert tényeit, jelenségeit a fonákjukon ábrázolja; minden rövid írásában azt bizonyítja, hogy az emberi gondolkodás egyáltalán nem szilárd filozófiai, világnézeti vagy tapasztalati alapokon nyugszik. Sőt, azt állítja,   [>>>]

Az álnéven író magyar szerző az a fajta gondolkodó, aki az élet szinte unásig ismert tényeit, jelenségeit a fonákjukon ábrázolja; minden rövid írásában azt bizonyítja, hogy az emberi gondolkodás egyáltalán nem szilárd filozófiai, világnézeti vagy tapasztalati alapokon nyugszik. Sőt, azt állítja, hogy az életbölcselet biztosnak hitt alapzata merő tévedések sorozata. A mindenki számára ismert „borban az igazság szólást elemezve állítja: minimum kétféle igazság van, a vörösboré és a fehérboré. És akkor hol van még a sörivók igazsága? (Borban az igazság). A nyelvismeretről is meglepő aforizmát közöl: „Az anyanyelv rabul ejt, az idegen nyelvek ismerete szabaddá tesz (Nyelvismeret). Állítja, hogy a Jóisten jobban szereti a báránysültet, mint a pirított magvakat, ezért fogadta el Ábel áldozatát, és nem Káinét. Javasolja, hogy az operaszínpadok fölé szereljenek kivetítőt, hogy az énekelt, ám érthetetlen szöveg világossá váljék a nézők számára. Szent Márk szimbólumában, Velence címerében, a szárnyas oroszlánban az emberiség ősi vágyát fedezi föl, hiszen az ember mindig egyszerre szeretett volna kedves kis madár és félelmetes vadállat lenni. Számos írásában a vallási dogmákat kérdőjelezi meg (Jézus mennybemeneteléről; A feltámadásról; A vallásszabadságról; Noé). Sok mondandója van test és lélek kapcsolatáról, életről és halálról, szerelemről és testiségről, férfiről és nőről, de a gyorséttermei kosztról, a fociról, az internet demokráciájáról is. Érdekes okfejtést közöl arról, hogy az európai kultúra ősforrásának tartott görög eposzirodalom voltaképp egy kapitális hazugságot propagál a trójai faló szimbólumával. A szerzőnek láthatóan senki és semmi sem szent, nem ismeri a dogmákat és a legkézenfekvőbb igazságokat is kétségbe vonja. Szellemes, sok-sok nyelvi leleményt is fölvonultató kispróza-gyűjteménye, karcolatainak sorozata olykor tragikomikus felhanggal figurázza ki a társadalom, a lélek, a tudomány, a vallás megcsontosodott alapgondolatait. Van, amikor logikus érveléssel, van, amikor abszurd kifordítással, vagy egyszerűen viccelődve teszi ezt – de csaknem mindig szellemesen, ötletesen, játékos derűvel, vagyis szórakoztató módon. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]