Nagyapjáról írt életrajzi kisregényt Császár József nyugalmazott műszaki tanár. Juhász Sándor katonaszökevényből hírszerzővé váló becsületes magyar hazafi – az ő, valamint családja életéből villant fel képeket a szerző. 1897-ben született, Bihardiószegen. Suszterinasként kezdte, majd a főnökével
[>>>]
Nagyapjáról írt életrajzi kisregényt Császár József nyugalmazott műszaki tanár. Juhász Sándor katonaszökevényből hírszerzővé váló becsületes magyar hazafi – az ő, valamint családja életéből villant fel képeket a szerző. 1897-ben született, Bihardiószegen. Suszterinasként kezdte, majd a főnökével való összetűzést követően kőművesinas lett. Később Nagyváradra került dolgozni, mint vasutas, és Rebekával együtt családot is alapított. 1919-ben aztán behívták katonának. Inkább megszökött, ám közben elkapta a spanyolnáthát, felgyógyulva pedig besorozták (először statáriális eljárást ígértek neki, ám mivel már nem létezett a rögtönítélő bíróság, egyszerűen beöltöztették katonaruhába). Ennek ellenére tősgyökeres székely katonák őrizték őt egy ideig, ám mivel ők szökni akartak, és így neki is sikerült hazaszöknie. Távollétében azonban sok minden megváltozott, a román hadsereg ugyanis megszállta a környéket. Felesége örömmel fogadta, és igyekeztek úgy folytatni az életüket, mint azelőtt. Visszament hát a vasúthoz, 1920 októberében azonban berendelték Nagyváradra, a milíciára, és börtönbe is zárták, „államellenes cselekedet miatt. Innen is sikerült azonban megszöknie, ám elkapták, és az ítélet alapján egy ideig mezőgazdasági munkát kellett végeznie egy román gazdánál, mielőtt ismét hazatérhetett volna. Ezt követően gyakran kelt át illegálisan a határon, Érsemjén és Érszentmihály között, és a harmincas évek második felétől hírszerzői munkát is végzett a Magyar Királyi 21. Honvéd Határvadász Portyázó Század részére – természetesen a családja tudta nélkül. Egyszer majdnem el is kapták a román határőrök, de sikerült megúsznia a dolgot. 1940 végére aztán beköszöntött az újabb „magyar világ, mely a hírszerzői tevékenység megszűnéséhez is vezetett. Az újabb hatalomváltás elől 1944-ben Magyarországra szökött, előbb Debrecenbe, majd Budapestre, ahol egyebek mellett a Ferenc József-híd (Szabadság-híd) újjáépítésén dolgozott. Feleségét hátra hagyta, mivel megromlott a kapcsolatuk, két lányuk és időközben megszületett unokájuk – maga a szerző – pedig már egy ideje Magyarországon élt. Nyugdíjazásáig az építőiparban dolgozott, és sakkozott az Építőkben, 1985-ben pedig Debrecenbe költözött az egyik lányához. Itt hunyt el 1997-ben, százéves korában. Az ő életét mutatja be a Lajosné Elek Emese fekete-fehér rajzaival illusztrált kötet, amelynek végén dokumentumok fakszimiléi, illetve átirata és fekete-fehér fotók is helyet kaptak. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]