"Ki hogyan kapcsolódik egy másik emberhez, akit eddig még sosem látott, és nagy valószínűséggel ezután sem fog? Egy recept révén? Egy történet révén? (...) Ez az asszociatív technika, amely egyszersmind az emberi elme egyik leggyönyörűbb sajátsága, adta a szerkesztési elvet" - írja előszavában   [>>>]

"Ki hogyan kapcsolódik egy másik emberhez, akit eddig még sosem látott, és nagy valószínűséggel ezután sem fog? Egy recept révén? Egy történet révén? (...) Ez az asszociatív technika, amely egyszersmind az emberi elme egyik leggyönyörűbb sajátsága, adta a szerkesztési elvet" - írja előszavában Király Kinga Júlia, kulcsot adva az olvasó kezébe ennek a szokatlan, lebilincselő kötetnek a befogadásához. A mű - amely lényegét tekintve az erdélyi zsidóság huszadik századi történetének sajátos, szubjektív krónikája - formabontó mivoltának oka, hogy műfajilag nehezen besorolható, akárcsak szakirányát illetően: egyidejűleg tekinthető kultúrtörténeti, néprajzi, szociológiai, antropológiai, sőt (mint Nyáry Krisztián rámutat bevezetőjében) gasztronómiai munkának is. A közel négyszáz oldalnyi terjedelmű írás törzsanyagát azok a mélyinterjúk, életinterjúk adják, amelyeket Király Kinga Júlia Erdély területére visszatért, holokausztot túlélt adatközlőkkel készített. A megszólalók - Diamantstein Zsuzsa, Erdélyi Lajos, Kárpelesz Leopold, Salamon Goldi és a többiek - felváltva, egymáshoz szorosabban-lazábban kapcsolódva, kötetlen hangnemben, megrendítő őszinteséggel vallanak családjukról, két világháború közötti, átmeneti békében telő gyermekkorukról, a vészkorszakról és az azalatt átélt borzalmakról, felfoghatatlan veszteségekről, az Erdélybe való visszatérés okairól, és azt azt követő, kommunista érában eltelt, a rendszerváltásba és a mába ívelő évtizedekről. A vallomásos visszaemlékezések között rendre találunk recepteket: a hagyományos erdélyi zsidó konyha tipikus fogásainak elkészítésébe avatnak be azok, akik ezt - még - autentikus módon megtehetik. Így a sokszor megrendítő, elgondolkodtató élettörténetekhez egyből "ízélmény" is kapcsolódik, a gefilte fis, a kugli, a lékoh, a kluszki, a latkesz, a zsidótojás, a hremzli, a schmetten torte, s persze a flódni és a "csólent" karakteres aromája. A roppant gazdag fekete-fehér és színes képanyaggal kísért, irodalomjegyzékkel záruló kiadvány a maga nemében igazi különlegesség - széles körben ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]