A holokausztirodalom egyik meghatározó műve az Auschwitz és utána. Szerzője, Charlotte Delbo egyben a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelem emblematikus figurája is, így nem véletlen, hogy azon nők között szerepelt, akiknek portréját a kétezres években a nemzetközi nőnap alkalmából   [>>>]

A holokausztirodalom egyik meghatározó műve az Auschwitz és utána. Szerzője, Charlotte Delbo egyben a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelem emblematikus figurája is, így nem véletlen, hogy azon nők között szerepelt, akiknek portréját a kétezres években a nemzetközi nőnap alkalmából kifüggesztették a párizsi Panthéon homlokzatára. Delbo a harmincas évek eleje óta színházzal foglalkozott és egyben aktív kommunista volt. Férjével, George Dudach-sal együtt a harmincas évek végén Latin-Amerikába ment egy színházi turnéra, amikor azonban a németek 1940-ben megszállták Franciaországot, úgy döntöttek, hogy mindketten hazatérnek. Csatlakoztak az ellenálláshoz; Charlotte például elsősorban futári szerepet töltött be a híres költő, Louis Aragon mellett. 1942. március 2-án azonban a rendőrség egy másik, gondatlan futárt követett a lakásukig, és mindkettejüket letartóztatták. Férjét május 23-ának reggelén lelőtték, őt pedig – egy 230 nőt számláló transzport tagjaként – Auschwitzba deportálták. Birkenau után rövidebb ideig a Raisko táborban raboskodott, majd átszállították Ravensbrückbe. Itt érte őt a felszabadítás, az európai háború vége felé. Hazatérése után néhány hónappal írta meg a Vissza már egyikünk se tér című kötetét, amely azonban sokáig asztalfiókban maradt. Csak húsz évvel később, 1965-ben publikálta, változtatások nélkül, mely a Fölösleges tudással (1970) és a Napjaink mércéjével (1985) együtt alkotja az Auschwitz és utána trilógiát. Most ez a mű jelenik meg magyar nyelven, Marczisovszky Anna tolmácsolásában, aki doktori disszertációját is a szerzőről írta. Különös hangulatú, a műfajokat keverő műről van szó, mely egymással váltakozó prózai és lírai szövegek formájában szól Auschwitzról, illetve a koncentrációs tábor elmondhatóságáról a női tapasztalatot, a női testet, a női sorsközösséget középpontba helyezve. Fontos azonban az a szempont is, hogy a szerző beemeli Auschwitz kontextusába az ellenállók történetét is, sőt a dekolonizációs (főleg az algériai vagy a vietnámi) küzdelemről, valamint a kommunizmus „hazugságáról, a Gulagról is szó esik benne. A kötetet a fordító értő utószava zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]