Az I. világháború keleti hadszínterének 1914/1915 téli hadműveleteit tüzetesen tárgyaló, a hadmozdulatokat szinte napra pontosan követő monográfia szerzőjének kiinduló tétele, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia számára a lehető legrosszabbkor történt meg a hadüzenet. Alig volt túl az ország az   [>>>]

Az I. világháború keleti hadszínterének 1914/1915 téli hadműveleteit tüzetesen tárgyaló, a hadmozdulatokat szinte napra pontosan követő monográfia szerzőjének kiinduló tétele, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia számára a lehető legrosszabbkor történt meg a hadüzenet. Alig volt túl az ország az 1896-1912 közötti felelőtlenül ostoba ellenzéki obstrukción, amely elszabotálta a hadügyi reformot, amely pénzügyi és haditechnikai szempontból lehetetlen helyzetben tartotta a Monarchia haderejét. Ráadásul a Szerbia elleni hadműveletek megindítása után a háború hamar kétfrontossá vált Oroszország hadba lépésével, és ez megosztotta az amúgy is fölkészületlen erőket. Ezek következtében kudarcba fulladt a szerbiai offenzíva, sőt a szerbiai harcokat túlélt alakulatok egy részét is át kellett vezényelni az északi Kárpátok vidékére az orosz túlerő megállítására. Pap Krisztián ennek az északkeleti frontnak az eseményeit követi nyomon 1914. augusztus végétől 1915 tavaszáig. Szinte napról napra haladva idézi föl a hadszíntér eseményeit és meghatározó fontosságú ütközeteit (Lemberg, Przemyśl, Verecke, Dukla, Limanowa, Uzsok). A szerző rendre ismerteti a szemben álló felek haditerveit, bemutatja hadvezéreiket (Conrad von Hötzendorf, Hazai Samu, Szurmay Sándor, Eric von Falkenhayn, Hindenburg, Brjuszilov). A hadmozdulatok tüzetes leírásai a hadtudomány szempontjait érvényesítik, ugyanakkor a szerző törekszik az események érzékletes fölidézésére, a frontvonalak atmoszférájának érzékeltetésére is, olykor szinte epikus eszközök használatával. Az értekezés a hadviselő felek veszteségeinek bemutatásával zárul. Pap Krisztián mintegy másfél évtizednyi kutatómunka eredményét adja közre könyvében, tudományos szempontból pontosan, irályában evokatív erővel megjelenítve a magyar határokhoz közeli „Kárpáti csata részleteit, véres epizódjait. Hangsúlyozza, hogy a védelmi hadműveletek fő erejét a magyar gyalogezredek adták; a katonák emberi sorsa is megjelenik a könyvben, ahogyan a hadvezetés belső vitái, a hadszervezés kérdései, a vezérkari tervezés meggondolásai. Az archív fotókkal szemléltetett, táblázatokkal kiegészített, közel félezer lábjegyzettel kísért monografikus fölépítésű értekezés nagy történelmi, illetve hadtörténeti gyűjtemények állományába tartozik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]