A történet mesélője az ötvenéves, Iránban született asszony, Nahid, aki visszaemlékszik arra az időre, amikor huszonéves fiatalasszonyként férjével, Maszuddal együtt, az 1978-as, iráni forradalom idején, kénytelen elmenekülni hazájából. Nahid, bár felvették az egyetemre, végül nem orvos lesz, és   [>>>]

A történet mesélője az ötvenéves, Iránban született asszony, Nahid, aki visszaemlékszik arra az időre, amikor huszonéves fiatalasszonyként férjével, Maszuddal együtt, az 1978-as, iráni forradalom idején, kénytelen elmenekülni hazájából. Nahid, bár felvették az egyetemre, végül nem orvos lesz, és amikor a menekülés végállomásaként, Svédországban letelepednek, ápolónőként keresi a kenyerét. Szeretetben élnek férjével és kislányukkal, Arammal együtt. A regény kezdetén Nahiddal közlik az orvosok, hogy alig néhány hónapja van már csak hátra az életből, mert rákbeteg. Az asszony perel a sorsával, perel az orvosokkal, perel az élettel, amely annyi nyomorúsággal sújtotta, és elhatározza, hogy csak azért is élni fog. Nem meri lányával közölni a végzetes hírt, hiszen férje nemrég halt meg, és úgy érzi Aram képtelen lesz feldolgozni az újabb halál közelségét. Barátaival megosztja bánatát, és végül lányához is eljut betegségének a híre. Nahid a kezelések közben és az otthon, egyedül töltött időszak alatt, amikor a halál jelenlétét szinte tapinthatóan érzi, visszagondol az Iránban eltöltött fiatal éveire, és végtelen fájdalommal szívében, önmagának tesz szemrehányást azért, hogy lányát is egy idegen országba kényszerítette. Közben a hazájában maradottakkal, nővérével, Mirjammal tartja a kapcsolatot, ám amikor megtudja, hogy édesanyját szélütés érte, ez az újabb csapás tovább gyengíti, amúgy is beteg testét. Ekkor azonban öröm is éri, mert lánya közli vele, hogy szerelmétől, Johantól gyermeket vár, de ekkor kell szembesülnie azzal a ténnyel is, hogy a kemoterápiás kezelések ellenére, szervezetében tovább terjedt a rák. Lehet –e egy új élettel pótolni az eltávozó helyét? – talán igen, legalábbis ebben reménykedik Nahid, aki környezetével és önmagával szemben is kíméletlen kegyetlenséggel, gondolatban végül leszámol a földi életével. A szerző, aki maga is Iránban született és szüleivel együtt menekült Svédországba, ahol jelenleg is él a családjával, vélhetően sajátélményeiből is merítve írta meg történetét, amely az anya és lány kapcsolat líraian szép történeteként is olvasható, érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]