A Biblia szerint Jákob az úrhoz egy létrán fölfelé haladva akart eljutni. De vajon a regénybeli Jákob eljut –e az úrhoz lajtorjáján? Nos ha az olvasó végigjárja a vaskos regény által kijelölt utat, bizonyosan választ talál majd erre a kérdésre. Két fő szálon fut, mi több indázik szerte szét a   [>>>]

A Biblia szerint Jákob az úrhoz egy létrán fölfelé haladva akart eljutni. De vajon a regénybeli Jákob eljut –e az úrhoz lajtorjáján? Nos ha az olvasó végigjárja a vaskos regény által kijelölt utat, bizonyosan választ talál majd erre a kérdésre. Két fő szálon fut, mi több indázik szerte szét a regény gazdag szövetű cselekménye, amely egyfelől az 1943-ban született Nora életének történetét meséli el, másfelől az ő nagyapjáét, Jákov Oszeckijét (1890-1956), akinek Marija (Maruszja) Kernsz-Oszeckajaval kötött házasságából született meg Genrih Oszeckij (1916-1989) Nora édesapja. Nora öntörvényű művészlélek, aki pályája kezdetén egy színházban dolgozik tervezőművészként. Korán férjhez megy, bár a tehetséges matematikussal, Vitaszjával kötött házasságában furcsa módon nem élnek együtt, és nem igazán lehet tudni, hogy gyermeküknek, az 1975-ben született Juriknak a színház rendezője, vagy Nora férje az apja. Az asszony a művészvilág valamennyi tehetséges képviselőjével kapcsolatot tart és általa az olvasó megismerheti a szovjet kultúrpolitika főbb elemeit és az ellene lázadók eszmerendszerét. A történet szereplői, a nagyapa Jákov és Nora csupán a regény végén találkoznak, akkor is csak képletesen, amikor a KGB Archívumában, a 2160-as szám alatt őrzött, nagyapjáról szóló titkosított aktát, a 21. század kezdetén Nora kézbe veheti, elolvashatja. Az életét odáig számos titok, a családjával kapcsolatos elhallgatás övezte, és még apja önéletrajzában sem talál semmilyen érdemleges adatot nagyszüleire vonatkozóan. A szerző Jakov szerelméhez, feleségéhez Maruszjához írt leveleiből bontja ki a nagyapa történelem formálta keserves, ám jó néhány sorstársa által megélt életútját. A zeneileg és irodalmilag rendkívül művelt, értelmiségi nagyapa, a szovjet hatalom legsötétebb időszakában, majd a világháború utáni esztendőkben is száműzetésben és lágerekben élte életét, innen írta leveleit Maruszjának. A levelek olvasásakor Norában tudatosul, hogy bármennyire is fáj, meg kell ismernie mindazt a félelmet, amelyek nagyszüleit gyötörték, ám eközben, gondolatban a két ember életét összekötő szenvedélynek is részesévé válik. A szerző mesterien fonja össze a látszólag lényegtelen családi események sorát a történelem sorsformáló erőivel, és bár a regény centrumában, Nora és nagyapja, Jakov sorsa áll, a hatalmas tablón, amelynek családfáját a kötet végén megtalálja az olvasó, megéled egy értelmiségi orosz család több századon átívelő életének kalandos krónikája. Finom ívű szerkezettel fogja össze ezt a hatalmasra duzzadt „elbeszélést a szerző, aki előző regényeihez hasonlóan most is maradandót, igazi remekművet alkotott. Értékes regény, melynek írója kétségtelenül a mai orosz irodalom legnagyobbjai közé sorolható, (ha nem a legnagyobbja? !) mindazoknak érdemes ajánlani, akik képesek a sorok mögött megbúvó mélyebb tartalmat meglátni, szeretnek gondolkodva olvasni. A mai irodalom fejleményeire kíváncsiak számára megkerülhetetlen mű. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]