A naplófolyam befejező kötete az I. világháború kitörésétől az író haláláig eltelt öt év följegyzéseit, illetve visszaemlékezéseit, jegyzeteit tartalmazza. Ezekben az esztendőkben a már súlyosan szenvedélybeteg Csáth Géza nem vezetett folyamatosan naplót, inkább rapszodikusan rögzítette   [>>>]

A naplófolyam befejező kötete az I. világháború kitörésétől az író haláláig eltelt öt év följegyzéseit, illetve visszaemlékezéseit, jegyzeteit tartalmazza. Ezekben az esztendőkben a már súlyosan szenvedélybeteg Csáth Géza nem vezetett folyamatosan naplót, inkább rapszodikusan rögzítette gondolatait, testi és lelki állapotára vonatkozó öndiagnózisait (Napló 1914-1919 című fejezet). E szaggatott, rendszertelen feljegyzései mellett nemi életéről is pontos statisztikát vezetett (Protocolle sexuelle); a kötet szerkesztői továbbá összeállították, rekonstruálták dátum nélküli följegyzéseinek sorát is (Datálatlan naplószerű feljegyzések), és külön fejezetet kapott az író hat visszaemlékező írása is (Visszaemlékezések). Ily módon tehát a kötet voltaképp a szerkesztők által összeállított naplórekonstrukció, illetve tematikusan rendezett följegyzés-sorozat, amely nagyon pontosan visszaadja a testi és lelki válságról válságra bukdácsoló orvos-író utolsó éveinek hektikusan változó, egészében elborzasztó hangulatát. E töredékes, sokszor franciául megfogalmazott, jeleket, ábrákat, ikonokat, statisztikai sorokat tartalmazó följegyzések hitelesen avatnak be Csáth Géza személyes tragédiájába, egyben elősegítik írói világának megismerését. Tükrözik például érdeklődésének azt a fő irányát, hogy íróként és orvosként egyaránt a lelket kutatta, és lényegében önelemzései is önmaga megértését és öngyógyítását szolgálták. Akkurátusan följegyezte érzéseinek, álmainak, szexuális élményeinek, drogfogyasztásának napi adatait; ezek mindenekfölött álló fontosságára utal az az írása is, amiben unokatestvére számára hagyatkozik (Feljegyzések Kosztolányi Dezsőnek). Megismerhető a naplóból Csáth katonaorvosi szolgálatának időszaka, amikor rövid és átmeneti lelkesedés után a fronton rádöbbent a háború brutális valóságára, és az itt szerzett szörnyű élmények a napi morfiumadagok növeléséhez vezettek; a háború végén pedig már beletörődött a függőségébe. Úgy élt, hogy folyton volt oka és magyarázata a bódulatra; a háború elvesztése, a forradalmak, házasságának válsága és őrületté fokozódó féltékenysége új és új adagokat kívánt, végül a valóságtól már-már független, mesterséges világban élt. Úgy hitte, a drog megvédi a rossz házasságtól, az impotenciától, minden testi és lelki szenvedéstől. 1918/1919 fordulóján, ahogyan az élete, úgy naplója is teljes szétesettséget mutat; a fragmentált jegyzetek hitelesen adják vissza írójuk visszafordíthatatlan hanyatlását és előre vetítik szükségszerű összeomlását, szemléltetik téveszméinek deformáló, romboló hatását. A napló, illetve az emlékezések sora egyáltalán nem könnyű olvasmány, hiszen a megértéshez folyamatosan olvasni kell a lábjegyzeteket; a megértést szolgálja a vaskos Függelék is. A szerző rajzaival, skicceivel illusztrált naplórekonstrukció eminens forrása a Csáth Géza biográfiának és az oeuvre tanulmányozásának. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]