Újabb elgondolkodtató sci-fivel jelentkezik Kim Stanley Robinson, melynek központi témája a globális felmelegedés következményei. Vajon hogyan fog kinézni a világ, ha a jelenlegi folyamatok hasonló ütemben folytatódnak, megolvadnak a sarki jégsapkák, és a tengerek vízszintje tizenöt méterrel   [>>>]

Újabb elgondolkodtató sci-fivel jelentkezik Kim Stanley Robinson, melynek központi témája a globális felmelegedés következményei. Vajon hogyan fog kinézni a világ, ha a jelenlegi folyamatok hasonló ütemben folytatódnak, megolvadnak a sarki jégsapkák, és a tengerek vízszintje tizenöt méterrel megemelkedik? A regényben 2140-ben járunk: a két nagyobb hullámban megvalósuló áradás következtében a Föld tengerparti területei mind víz alá kerültek, így New York városának nagy része is. Egyes területeket, mint például Brooklynt teljesen elborított a víz, s a területén, a romok között haltenyészeteket alakítottak között. Felső-Manhattan megmenekült az ártól, annak köszönhetően, hogy pont tizenöt méterrel magasabban fekszik, mint Alsó-Manhattan, melynek utcái azonban víz alá kerültek. Az emberek azonban nem hagyták el a városrészt, bár a funkciója jelentősen átalakult (a regényben egyébként a világ pénzügyi központja New Yorkból Denverbe helyeződik át). A felhőkarcolók többségéből társasház lett, zömmel kis alapterületű lakásokkal, és az épületek alapjait különféle technikákkal tették vízhatlanná, hiszen a második-harmadik emelet szintjéig víz ölelte körül őket. Az épületek között vaporettók, kisebb-nagyobb hajók és ún. égihidak biztosítják a közlekedést, melynek köszönhetően Manhattan ezen déli része úgy néz ki, mint valami modern Velence. És ott vannak még az árterek is, a két városrész közötti területek, amelyek folyamatosan küzdenek meg az állandó apály-dagály váltakozás következményeivel. De mi van, ha újabb árhullám közelít New York felé?... A cselekmény egy konkrét épület, az egykori Madison Square közelében álló, a velencei Campanile stílusában épült MetLife torony lakóinak vagy az épülethez valamilyen szinten kötődő embereknek a szemszögéből mutatja be a történteket. Ott van például Nutt és Jeff, a két programozó, akik az épület tetején kialakított kertben élnek átmenetileg, s egy meggondolatlannak tűnő hekkerkedés miatt egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnnek. Ott van az épületben három éve lakó Gen nyomozó, aki munkája mellett az ő eltűnésük ügyében is nyomozni kezd. Franklin, a bróker, akinek abból van nem csekély vagyona, hogy kidogozott egy, az árterek ingatlantulajdonaira alapuló indexet és fogadási játékot. Charlotte, a bevándorlási ügyvéd, aki egyben másfél évtizede tagja a házvezetőségnek, és igyekszik megakadályozni, hogy a társasházat eladják egy titokzatos befektetői csoportnak. Vlade, a Met torony csónakházában lakó házfelügyelő, aki az épület minden ügyes-bajos dolgát intézi. Amelia, a tévés személyiség, aki Migrációtámogatás nevű léghajóján kihalófélben lévő állatokat szállít új lakóhelyekre. Stefan és Roberto, a két kiskamasz "vízi patkány", akik valójában az árterület romos házaiban laknak, kincseket keresnek a víz alatt, de kis csónakjukkal gyakran megfordulnak a Met környékén. És egy meg nem nevezett állampolgár, aki sok-sok érdekességet árul el nemcsak az 2140-es, hanem a múltbeli New Yorkkal kapcsolatban is. Komoly kérdéseket boncolgató, bár kissé lassú cselekményvezetésű sci-fi, mely egyben a kapitalizmus átfogó kritikáját is nyújtja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]