2015-ben hunyt el az erdélyi születésű jeles irodalomtörténész és esztéta, Poszler György. Ezúttal három utolsó, a Kritika hasábjain 2013-ban és a Korunkban 2015-ben megjelent esszéje olvasható, melyekben múlt századunk nagy önismereti-történelemfilozófiai kérdéseit vizsgálja. A fehér ló kísértetei   [>>>]

2015-ben hunyt el az erdélyi születésű jeles irodalomtörténész és esztéta, Poszler György. Ezúttal három utolsó, a Kritika hasábjain 2013-ban és a Korunkban 2015-ben megjelent esszéje olvasható, melyekben múlt századunk nagy önismereti-történelemfilozófiai kérdéseit vizsgálja. A fehér ló kísértetei című első írás a második világháború magyar felelősségével foglalkozik, az előzményekben egészen az első világháború végéig visszakanyarodva, és arra is kitér, hogyan éled fel a 21. század második évtizedében a Horthy-rendszer világa. A Múltban rögződött történelem a tiszaeszlári vérvád, "a képtelenség pere" jelentőségét összegzi, s elhelyezi azt a magyarországi antiszemitizmus történetében. A harmadik, Bizonytalan remények és tétova kételyek című, leghosszabb írása borús gondolatokat fogalmaz meg az erdélyi magyarság száz évéről, a trianoni békeszerződéstől, illetve Kós Károly nem sokkal azután megjelent, Kiáltó szó című programadó írásától az 1989. decemberi Hívó Szóig, tizenhat erdélyi magyar értelmiségi töprengéséig, sőt egészen a 2010-es évekig (ez utóbbi írás nemrég a Korunk gondozásában önálló kötetben is napvilágot látott; 201619011). A kötetet egy, a szerzővel készített és a Litera.hu-n megjelent életútinterjú, valamint Sándor Ivánnak a Jelenkor hasábjain napvilágot látott búcsúírása zárja. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]