A köddel együtt érkezik meg a regény elbeszélője is, a mindent látó, omnipotens narrátor, aki, mint egy kíváncsi isten beles minden ház ablakán, meglesi a hétköznapi emberek kiszámítható életét is, mivel mindig ott a lehetőség arra, hogy valami egészen váratlant fog látni. Az esetek döntő   [>>>]

A köddel együtt érkezik meg a regény elbeszélője is, a mindent látó, omnipotens narrátor, aki, mint egy kíváncsi isten beles minden ház ablakán, meglesi a hétköznapi emberek kiszámítható életét is, mivel mindig ott a lehetőség arra, hogy valami egészen váratlant fog látni. Az esetek döntő többségében persze erről szó sincs, de még így is megéri követni a leselkedőt, mivel a hétköznapok ólmos szürkesége mögött, a magány és elhagyatottság világában, amikor csak a szél fúj és a hullámok ostromolják a partot, egy-egy múltba révedő, elmélázó mosolyt is el lehet csípni, a mindennapok apró csodáit, az emberi létezés misztériumát. Thorsson egy átlagos izlandi falu lakóival ismerteti meg az olvasót, ám amennyire átlagos és prototipikus ez a közösség, annyira meglepő lehet egy-két dolog. A közösség mindennapjait a munka, a halászat, a társas összejövetelek, valamint a kóruspróbák határozzák meg, egyhangú napok sorjáznak egymás után, hetekké, majd hónapokká állnak össze, az idő kérlelhetetlenül halad, mégis mintha az időtlenségbe merevednének Thorsson sorsai, az általa felvázolt tabló alakjai. Újrealista regényként, mindent be akar mutatni: „Nem nézek félre. Sosem nézek félre. Még azt is, ami fájó, még azt is, amit mások el akarnak rejteni. Az elbeszélés először bemutatja e „kórust, a közösség tagjait, egyenként szólalnak meg a különböző hangok, hogy aztán a második felében egy harmónia és diszharmónia között váltakozó egységbe olvadjanak össze. A kitűnő izlandi prózát a Babits Mihály Műfordítói Ösztöndíjas Veress Kata tolmácsolja minden érdeklődő olvasónak. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]