A hetvenes évek elejére tehető az a fordulat, amelynek során a környezettel, annak fenntarthatóságával, illetve az ember és a környezet relációjával kiemelt jelentőséggel kezdett foglalkozni a tudomány, majd a szélesebb közönség - a szakirodalom, majd a sajtó - is, ma pedig ez a leglényegesebb,   [>>>]

A hetvenes évek elejére tehető az a fordulat, amelynek során a környezettel, annak fenntarthatóságával, illetve az ember és a környezet relációjával kiemelt jelentőséggel kezdett foglalkozni a tudomány, majd a szélesebb közönség - a szakirodalom, majd a sajtó - is, ma pedig ez a leglényegesebb, óriási jelentőségű problémakörök egyike. E terület egyik leginkább közismert fogalma a két kanadai ökológus, William Rees és Mathis Wackernagel által megalkotott kifejezés: az ún. ökológiai lábnyom. Ez egy olyan speciális érték, amely azt fejezi ki, hogy egy adott társadalomnak (régiónak, csoportnak, vagy egy személynek) mennyi földre és vízre van szükség önmaga fenntartásához, és az általa megtermelt hulladék elnyeléséhez. E terminus az elmúlt évtizedekben az egyik leggyakrabban használt alternatív makrogazdasági mérőszám lett - de vajon valóban ennyire kiemelt a szerepe, vagy vannak nála pontosabb, hitelesebb mérőszámok is? Ezt a kérdést járja körül a szerző, egyben részletesen áttekintve az ökológiai lábnyom "sikertörténetét", háttérelméleteit és gyakorlati alkalmazását is. Az előszót követő két részben - in medias res - rögtön felteszi (és meg is válaszolja) a kérdést, hogy szükség van-e valójában az ökológiai lábnyom kiszámítására, illetve alkalmas-e ez a mérőszám a komolyabb makrogazdasági döntések meghozatalához. A folytatásból kiderül, hogy tudományos értelemben véve pontos, s így használható-e az ökológiailábnyom-számítás adatbázisa, valamint, hogy milyen összefüggésben áll egymással az ökolábnyom és az ökohatékonyság. Az utolsó rész témája a mérőszám gyakorlati alkalmazása. Az egyes fejezeteket irodalomjegyzék zárja. A kötet szakgyűjtemények anyaga. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]