A szerző egyszerre írt hiteles forrásokon, dokumentumokon alapuló életrajzot, ugyanakkor élvezetes, szépirodalmi művet. Az „oknyomozó történetet megírását aprólékos kutatómunka előzte meg. Ekként állt össze ennek a maga nemében egyedülálló életregénynek a krónikája, amelynek során Ulinka Rublack,   [>>>]

A szerző egyszerre írt hiteles forrásokon, dokumentumokon alapuló életrajzot, ugyanakkor élvezetes, szépirodalmi művet. Az „oknyomozó történetet megírását aprólékos kutatómunka előzte meg. Ekként állt össze ennek a maga nemében egyedülálló életregénynek a krónikája, amelynek során Ulinka Rublack, biztos írói tudás birtokában, remek stílusban életre keltett korba, a XVI-XVII. századi világba vezeti olvasóit a szerző. A regény központi alakja, Johannes Kepler (1571-1630) világhírű német matematikus és csillagász, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit, melyeknek névadója is ő maga volt. Mindemellett számos más megfigyeléssel is gazdagította a tudományt, többek között az optikára is kiterjedt kutatómunkája során. A róla szóló szakcikkek, életrajzi adatok azt azonban, hogy édesanyját, Katherina Keplert, 1615-ben boszorkánysággal vádolták meg, nem említik. A szép kivitelű, terjedelmében impozáns kötet írója Keplernek az édesanyja felmentésért folytatott „canossáját írja meg oly módon, hogy a családi, személyes történeten keresztül rendkívül olvasmányos stílusban tudomány- és kultúrtörténeti alapokra felépítve mutatja be a világhírű csillagász életnek ezt a sötét epizódját. A kicsiny, luteránus településen a babonaság és a boszorkányok létezését feltételező nézetek virultak és különös módon annak ellenére, hogy Kepler racionális érvekre építette matematikai és csillagászati axiómáit, ő mégis hitelt adott a babonának, a mágia szürreális jelenségeinek, ekként a boszorkányságnak is. Abban azonban egészen biztos volt, hogy az édesanyja nem boszorkány. A településen számos ingatag alapon álló váddal illették az asszonyt, majd börtönbe is zárták, de a fia a tárgyalások során észérvekkel bebizonyította, hogy a koholt vádak egyike sem állja meg a helyét Az író mellékelte kötetébe a korabeli boszorkányperek iratanyagát és ennek fényében mutatja be a XVII. században élt, egyedülálló nők kiszolgáltatott helyzetét, azt a tényt, ha valami baj érte a települések lakóit, akkor elsőül ezeket a szerencsétlenek kiáltották ki bűnösnek. A reformáció után száz évvel formálódó világ, változó arcát mutatja be az író, hitelesen, számos eredeti iratanyaggal és rézkarcokkal kísérve a szövegét, amelyet gazdag lábjegyzetekkel, Név- és tárgymutató egészít ki. Az érdekes és értékes információkkal szolgáló, széleskörű ajánlásra érdemes kötet szakkönyvtárak anyagába is kívánkozik. [<<<]