Bánszegi Katalin sokadik útikönyvére is az jellemző, ami a korábbiakra (Libanon, Ciprus, Marokkó, Üzbegisztán, Mongólia, Törökország, Irán stb.), hogy nem bedekker, gyakorlatias útikalauz, hanem a látnivalók mellett bemutatja az ország történelmét, kultúráját, szokásait, életmódját, az adott nép   [>>>]

Bánszegi Katalin sokadik útikönyvére is az jellemző, ami a korábbiakra (Libanon, Ciprus, Marokkó, Üzbegisztán, Mongólia, Törökország, Irán stb.), hogy nem bedekker, gyakorlatias útikalauz, hanem a látnivalók mellett bemutatja az ország történelmét, kultúráját, szokásait, életmódját, az adott nép szellemiségét, mentalitását. És ami igazán érdekessé, egyénivé és vonzóvá teszi a könyvet, az a személyes benyomások, a pillanatnyi élmények rögzítése, a találkozások, tapasztalatok, fölismerések olykor anekdotikus megörökítése. Könyve előszavában megvallja, hogy Rejtő Jenő idegenlégiós regényeinek hatására támadt föl az érdeklődése Észak-Afrika iránt. Útirajza fölépítésének vázát a fölkeresett települések leírásai alkotják, ezek közé illeszkednek a visszatérően Útközben címet viselő fejezetek, amelyekben az egyik városból a másikba utazás élményeit és tapasztalatait rögzíti epikus modorban. Az algériai útiélmények krónikájának első állomása a főváros, Algír, amelyet röviden így jellemez: „itt a piac és a pénz az úr. Elmeséli, hogy a legegyszerűbb útbaigazításért is baksist várnak el az algíri emberek. Aztán leírja, hogy a külvárosi lakótelepeket elhagyva a belváros Párizs arculatát mutatja, csak épp mediterrán hangulatban. Egy-egy szobor, emlékmű láttán azonnal elbeszéli ki volt az illető, milyen történelmi esemény fűződik a monumentumhoz. Elhagyva a fővárost, leírja a sivatagi utazást; eljut Tipáza városába, olajfaültetvényeken át autóznak, aztán vissza Algírba, ahol a franciás eleganciájú paloták mellett az arab építészet is jelen van a maga árnyékot vető szűkösségével. Kirándul MZab völgyébe, ahol zenés táncbemutatóval szórakoztatják a külföldieket, ellenben Ben-Izgenben, ebbe a múltba ragadt, zárt világban helyi kísérő nélkül még fényképezni sem tanácsos. Sivatagi tájakon, datolyaültetvényeken keresztül, hegyen-völgyön át bejárja az országot, ahol az ősi romok mellett épp autóversenyt rendeznek. Valahogy ez a jelenet szimbolizálja a mai Algériát: az ősi hagyományok és a modernség egymás mellettiségét. A szerző természetesen végig kóstolja az algériai konyha számos specialitását is. Bánszegi Katalin Ünnepi Könyvhétre kiadott regényes útirajzában egyaránt fontosak az ókori romok leírásai és a toprongyos koldusok látványa, a történelem, a földrajz, a néplélek által meghatározott nemzeti karakter, a vallás, a gasztronómia, a gazdag múzeumok és a szegényes sikátorok leírásai. Az Ajánlott irodalom jegyzékével kiegészített, számos fekete-fehér és színes fotóval szemléltetett kötet érdekes olvasmány, egyben bevezetés Algéria kultúrtörténetébe. Nem a poggyászba való bedekker, de az utazás előtti szellemi fölkészülés alapműve. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]