A világhírű divatdiktátor, Coco Chanel (1883-1971) halálának 50. évfordulójára emlékezik ebben az évben a nagyközönség. Számos regényes életrajz látott már napvilágot az elmúlt esztendőben is, ám ezek kevéssé fókuszáltak arra, miként élte hétköznapjait Coco Párizsban a négy esztendőn át tartó német   [>>>]

A világhírű divatdiktátor, Coco Chanel (1883-1971) halálának 50. évfordulójára emlékezik ebben az évben a nagyközönség. Számos regényes életrajz látott már napvilágot az elmúlt esztendőben is, ám ezek kevéssé fókuszáltak arra, miként élte hétköznapjait Coco Párizsban a négy esztendőn át tartó német megszállás idején. Coco neve akkorra már egyre ismertebbé vált és máig élnek az ő nevéhez köthető divatforradalmat kirobbantó ikonikus ruhák, a „kis fekete és a Chanel kosztüm, valamint a Chanel No. 5 parfüm, amelynek titkos receptúráját senkivel sem volt hajlandó megosztani. Gyermekkorát szeretetnélküliségben, egyházi árvaházban töltötte el, vélhetően itt erősödött meg érzelemmentes, rendkívül erős jelleme, egyénisége. Párizsi szalonja a háború éveiben egyre nagyobb lett, az itt készült ruhák pedig egyre kedveltebbek, mindez annak a következménye volt, hogy Chanel nemcsak kitűnő divattervező, de remek üzletasszony hírében is állt. A regényben felvillannak szerelmi kapcsolatai, főként Boy Capelhez fűződő viszonya, aki miután „elárulta Cocót, a nő úgy érezte férfit soha többé nem tud majd így szeretni. Később belépett az életébe André Palase, akit az unokaöccsének hitt a közvélekedés, de számos bizonyíték szerint André, Boy és Coco fia volt, és az asszony minvégig megkülönböztetett szeretettel és ragaszkodással vette körül a fiatal férfit. A regény cselekménye főként az 1940-1944 közötti időszakra koncentrál, amikor a németek megszállták Párizst. Coco kevéssé foglalkozott politikával, mindenben csak a hasznot kereste, azt, hogy a divatüzlete miként tudna még nagyobb jövedelemre szert tenni, még híresebb vendégkört magáénak tudni. Az egyre magasabbra törő Chanel köztudottan antiszemita volt, így nem rázta meg a hír, amikor egyik barátját, Monsieur Goudeket zsidó származása miatt elhurcolták. Coco, Pierre nevű üzlettársa is zsidó származású volt, és az asszony mindent megtett annak érdekében, hogy a zsidótörtvényt érvényesítse Pierre ellen, a férfi ennek ellenére élete végéig jó barátja maradt és anyagilag is segítette őt. Coco mindenáron túlélni akart és ezért bármire képes volt, kollaborált a németekkel, az Abwerhr-ügynökeként dolgozott, számos magasrangú német katonai vezető pártfogását elnyerve ezzel. F-7124-es ügynökként, Westminster fedőnévvel próbálta átmenteni magát a háború utáni évekre (Erről a tényről már olvashattak az érdeklődők Hal Vaughan: Egy ágyban az ellenséggel. Coco Chanel titkos háborúja, /201423154/ című regényében.) Egy napon azonban névtelen levelet kapott, amelyben ez állt: „Kollaboráló-bárcás. Áruló. Eljövünk érted. Azt, hogy a második világháború végéhez közeledve milyen sors várt Coco-ra, akit végtelenül konoknak, már-már megátalkodottnak ismertek szeretői és barátai is, megtudhatja az olvasó a széles körben ajánlható, lebilincselően érdekes regény befejező részéből. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]