Az 1925-ös esztendő, berlini világába vezeti olvasóit a szerző, abba az „aranykorba, amikor a regény főszereplő nővérpárja, Helena és húga, Charlotte Rosenberg helyüket keresik a világban és a magánéletben is. Helena, apja haláláig azt sem tudta, hogy van egy féltestvére, a lány anyjával együtt   [>>>]

Az 1925-ös esztendő, berlini világába vezeti olvasóit a szerző, abba az „aranykorba, amikor a regény főszereplő nővérpárja, Helena és húga, Charlotte Rosenberg helyüket keresik a világban és a magánéletben is. Helena, apja haláláig azt sem tudta, hogy van egy féltestvére, a lány anyjával együtt meglehetősen visszafogott anyagi lehetőségek között élt egy kicsinyke délnémet faluban és soha nem is látta az édesapját. Amikor azonban Rosenberg meghal, kiderül, hogy vagyona felét Helenára hagyta, a lány ekkor útra kel, hogy Berlinben átvegye jogos örökségét. Itt megismerkedik féltestvérével, Charlotte-val, megtudja, hogy családja a tönk szélére jutott, viszont az örökség része egy patika is, amelyet a lány, lévén, hogy gyógyszerészetet tanult, továbbra is működtetni szeretne. Helenának ekkor mentő ötlete támad, arra kéri húgát, értékesítsenek kozmetikumokat az üzletben, amelyre igen nagy kereslet mutatkozik az asszonyok körében. Helena maga is elkészít néhány jó terméket, majd az üzletet is átalakítja, de Charlotténak egyáltalán nem tetszik mindez, mert ő nem hisz a kenceficék hatékonyságában, képzett gyógyszerészként megveti az efféle „kuruzslást. Ekkor lép be a két lány életébe egy hitelező, Dominik Lichtental, aki a gyógyszeriparból gazdagodott meg, és nem mellesleg láthatóan nagyon tetszik neki, Helena. Dominic nemsokára feleségül veszi a lányt, majd megszületik kislányuk, Marion, de ekkorra már nagyon megromlik a kapcsolat a nővérek között. Közben Charlotta kezét is megkéri udvarlója, Conrad, de a fiatal nő boldogtalan, mert nem tudja megbocsátani nővérének, hogy a gyógyszertárát, ahol kitanulta a vegyészetet, jól jövedelmező szépségszalonná alakította át. Eközben már 1928-at írnak a naptárak és a Német Birodalom politikai egén már vészterhes, fekete felhők gyülekeznek [<<<]