1945 elején, az előrelátható háborús vereség ellenére megkezdték a magyar leventék Németországba szállítását, hogy ott munkát végezzenek, illetve a megcsappant élőerő utánpótlását szolgálják. A 17 éves Hajba Ferencet a Veszprém és Vas megye határán fekvő Marcalgergelyiből 1945 februárjában, 13   [>>>]

1945 elején, az előrelátható háborús vereség ellenére megkezdték a magyar leventék Németországba szállítását, hogy ott munkát végezzenek, illetve a megcsappant élőerő utánpótlását szolgálják. A 17 éves Hajba Ferencet a Veszprém és Vas megye határán fekvő Marcalgergelyiből 1945 februárjában, 13 falubeli társával együtt hívták be. Ezzel kezdődött meg a fiatal fiú felnőtt élete, hiszen otthonát elhagyva igen rövid időn belül olyan körülmények közé került, amely az edzett férfiakat is komoly próba elé állította volna. Sárvárra vonult be, innen tehervagonokkal szállították őket Ausztrián és Csehországon át a németországi Kasselba. Mivel az út során nem volt alkalmuk tisztálkodni, megérkezésük idején már valamennyien tetvesek voltak. Hajba Ferenc megtapasztalta - a számára korábban ismeretlen - gyakori légiriadókat, a bombázások iszonyatát; elszenvedte a gyönge táplálkozás miatti folyamatos éhezést, miközben nehéz fizikai munkát végeztek, alagutat építettek, lőszert rakodtak. Húsvét táján Hannoverbe vitték őket; ekkoriban már jószerével lopott nyers zöldségeken éltek, folyamatosan éheztek. Egy idő után már szinte állandóan meneteltek, de hiába, a front folyton a nyomukban volt. Hajba Ferenc és társai egyre sűrűbben kerültek életveszélyes helyzetekbe. Május elején a csehországi Budweiss (Česke Budejovice) közelében érte őket a fölszabadulás, amely egy amerikai Jeep és 4-5 katona képében köszöntött a leventékre. Az örömük rövid ideig tartott, hiszen kis híja volt, hogy nem kerültek szovjet hadifogságba. Végül is május közepén tért haza, ahol kifosztva találta édesapja kovácsműhelyét és házát. A patinázott színű, kockás papírra, kézírást utánzó betűkkel nyomtatott - néhány fakszimile oldalt is tartalmazó - könyvecske Hajba Ferenc életének alig négy hónapjáról szól, ám mivel ez az időszak folyamatos életveszélyben és keserves kínok között telt, a szörnyű tapasztalatok rövid idő alatt férfivá érlelték a fiút. A kötethez Szita Szabolcs, a budapesti Holokauszt Emlékközpont vezetője írt eligazító ajánlást; a füzet végére kerültek a szerző egykorú listái a vele egy vagonban utazó társairól, illetve a kasseli szálláson vele együtt lakók névsora. A kis kötet egy 17 éves dunántúli fiú megrendítően hiteles vallomása a Nyugatra hurcolt magyar leventék megpróbáltatásairól. A túlélő szerző nem dramatizálta, nem is szépítette az történteket; egyszerű szavakkal, keresetlen stílusban örökítette meg, mit élt át a Német Birodalomba hurcolt leventecsapat 1945. február 15. és május közepe között, és miképp vált - a maga számára is csaknem fölfoghatatlanul - sokat tapasztalt felnőtté. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]