Huszonöt éves kutatómunka eredményeképpen jelenik meg Kiss Sándor kereskedelmi diplomata vaskos kötete, amely 1608-tól kezdve ismereti Japán magyar vonatkozásait, valamint azon üzletemberek életét és tevékenységét, akik 1869 és 1959 között Japánban éltek. Az ötlet onnan jött, hogy tizenegy éves   [>>>]

Huszonöt éves kutatómunka eredményeképpen jelenik meg Kiss Sándor kereskedelmi diplomata vaskos kötete, amely 1608-tól kezdve ismereti Japán magyar vonatkozásait, valamint azon üzletemberek életét és tevékenységét, akik 1869 és 1959 között Japánban éltek. Az ötlet onnan jött, hogy tizenegy éves Japán-beli tartózkodása során egyszer eljutott a jokohamai Külföldiek Temetőjébe, ahol egy magyar ember, Sikos János (1897-1969) sírjára bukkant. Vajon ki lehetett ő, és hogyan került Japánba? Erre kereste a választ a szerző, és aztán megtudta, hogy a gépész Sikos az első világháború alatt került orosz hadifogságba, majd a háború végén, rátermettségének köszönhetően a vlagyivosztoki fűtőház műszaki vezetőjének nevezték ki. Később átkérette magát Harbinba, ahol a japán hadsereg gépjárműveit is szervizelte. 1921-ben szabadult, ám nem tért haza, hanem saját pénzén vett egy jegyet Japánba, és Jokohamában telepedett le. Hűtőgépgyárat alapított, hajók hűtési rendszerére specializálódva, s olyan sikeres konstruktőr volt, hogy a japán haditengerészet őt bízta meg tengeralattjárói hűtőrendszerének kifejlesztésével, gyártásával és beépítésével. A második világháborút követően újjáépítette a gyárát, japán állampolgárságot is szerzett, s a tokiói olimpián ő volt a magyar csapat egyik tolmácsa is. Az ő sikertörténete csak egy a Japánban egykor élt magyarokéi közül, és a szerző - a japán-magyar kapcsolatok általános felvázolásán túl - számos további, elsősorban a kereskedelem területén tevékenykedő magyar életét mutatja be a kötetben. Van köztük több műkincskereskedő (Kuhn Moritz és Arthur, valamint Komor Izidor és György), bankár, az Orosz-Kínai Bank jokohamai fiókvezetője (Elked Antal), orientalista, újságíró, diplomata és magyar-japán szótárszerkesztő (Metzger Nándor), szalézi szerzetes tanár (Nagy József), vagy éppen az első magyar női vállalkozó (Haár Irén), aki Ginza szívében nyitotta meg Hangaria nevű éttermét, amely 1956-ban a kis magyar kolónia központjává lépett elő. A fekete-fehér illusztrációkkal gazdagon ellátott kötetet életrajzok, irodalomjegyzék, névmutató, valamint angol és japán nyelvű összegzés tárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]