A történeti életrajz módszertani kérdései alcímet viselő kötet egy 2016 nyarán megrendezett konferencia 25 előadásának megszerkesztett, szakirodalmi hivatkozásokkal kiegészített változatát adja közre. A történeti biográfia a rendszerváltozás óta immár reneszánszát éli hazánkban, hiszen szerzőjének
[>>>]
A történeti életrajz módszertani kérdései alcímet viselő kötet egy 2016 nyarán megrendezett konferencia 25 előadásának megszerkesztett, szakirodalmi hivatkozásokkal kiegészített változatát adja közre. A történeti biográfia a rendszerváltozás óta immár reneszánszát éli hazánkban, hiszen szerzőjének és olvasójának egyaránt hálás téma a történelmi személyiség szerepe, illetve a történeti műfajok közül leginkább ez vonzza a nagyközönséget. Az első részbe (Alapozás) kerültek a témát elméleti közelítésben tárgyaló előadásszövegek. Kövér György mindenekelőtt arra keres választ, vajon nincs-e ellentmondás a között, hogy egy-egy személyiség életútja szükségképpen szakadozott, töredezett, kitérőkkel tarkított, eltérő szakaszokból álló, esetleg torzóban maradó, ugyanakkor a történész azon igyekszik, hogy egységes pályaképet rajzoljon hőséről. A szerző Hóman Bálint és Prohászka Ottokár pályájának ellentmondásait idézi föl beszédes példákként. Több szerző – Kőváry Zoltán, Bálint Ágnes, Erős Ferenc – a történeti életrajzok pszichológiai vonásait és eszközeit tárgyalja. A második fejezet (Párhuzamok) az úgynevezett kollektív életrajzok problémáival foglalkozik, azzal az esettel, amikor két vagy több személyiség párhuzamos életrajzát alkotja meg a szerző. Itt a számos fölvetődő kérdés közül Fedeles Tamás az apa-fiú életpálya párhuzamait vagy ellentmondásait taglalja (Újlaki Miklós és Lőrinc példáján); Kulcsár Krisztina a házaspárok közös biográfiájának módszertanát tárgyalja (Albert szász-tescheni herceg és hitvese, Mária Krisztina alakját idézve); Ormos Mária pedig azt vizsgálja, hogy 1918-1919 eseményeire miképp reagált három nagyon eltérő származású, szocializációjú és világnézetű személyiség (Ágoston Péter, Kemény Simon és Kozma Miklós). A harmadik rész (Súlypontok) a máig vitatott pályát befutott személyek, az ellentmondásosan értékelt történelmi alakok életrajza megírásának lehetséges módszertani megoldásaira hívja föl a figyelmet. Hermann Róbert Görgei Artúrra, Bartha Ákos Bajcsy-Zsilinszky Endrére, Fazekas Csaba Prohászka Ottokárra, Ujvári Gábor Hóman Bálintra, Fodor János az erdélyi Bernády Györgyre vonatkozó – kutatás közben fölmerült – problémákról szól. A negyedik fejezet (Dominanciák) dolgozatainak szerzői azt vizsgálják, hogy adott történelmi helyzetben melyik esik nagyobb súllyal számításba: a személyiség vagy a politikai-társadalmi viszonyok pillanatnyi állapota. Sárai Szabó Katalin Szász Károly református püspök, Püski Levente gróf Károlyi Gyula miniszterelnök, Tóth Imre a diplomata Kánya Kálmán pályájának alakulásában mutatja ki a személy és társadalmi környezete viszonyának karriert segítő vagy gátló szerepét. Az utolsó rész (Innováció) előadásai olyan biográfiák módszertani kérdéseit vetik föl, amelyeknek hőseiről már jelentek meg korábban földolgozások; ezek esetében a továbblépés, az újat mondás lehetőségének módszertana érdemel vizsgálatot. Így esik szó például Wekerle Sándor, Hegedüs Loránt egykori pénzügyminiszter vagy Claire Kenneth (Kende Klára) írónő újabb keletkezésű életrajzairól. A lábjegyzetekkel kísért, ajánló bibliográfiával kiegészített tanulmányok kötete a hazánkban sokáig mellőzött műfaj jelentőségénél fogva – minden nagyobb történettudományi részlegben elhelyezendő. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
