A magyar gyökerekkel bíró, Marianna D. Birnbaum lírai hangvételű regényében az édesapjához fűződő szeretetteljes viszonyról szól érzékletes, múltidéző képekben. Az édesapja képzeletbeli magnószalagra felmondott élettörténete, arra a valós tényre épít, hogy a szerző idős, már vak édesapjának vett   [>>>]

A magyar gyökerekkel bíró, Marianna D. Birnbaum lírai hangvételű regényében az édesapjához fűződő szeretetteljes viszonyról szól érzékletes, múltidéző képekben. Az édesapja képzeletbeli magnószalagra felmondott élettörténete, arra a valós tényre épít, hogy a szerző idős, már vak édesapjának vett egy magnót, hogy a szeretett szülő úgy távozzon el az árnyékvilágból, hogy előtte a magnószalagra mondja fel élettörténetét. A valóságban azonban ez sohasem történt meg, mert az Apa nem érzett hajlandóságot erre. Így aztán a lánya, akit a regényben Daisykémnek szólít az apja, a férfi halála után, ismerve az elhunyt életútjának valamennyi stációját, a képzeletbeli magnószalagot „meghallgatva leírta apja „emléktöredékeit. A címszereplő, 1903-ban született Dunaszerdahelyen, zsidó családban, ahol hatan voltak testvérek, a szülők szerény körülmények között nevelték őket. Apja szatócs volt, aki sokat ivott, keveset beszélt a gyerekeivel, nem gyakorolta a vallását, de az édesanya szeretete igyekezett pótolni mindezt a hiányt. A második világháború éveit bujkálva élték túl, majd mivel vaskereskedésük volt, amit elvettek tőlük az államosításkor, az Apa bátyjával együtt börtönbe került, ahol testvérét a kínzások során agyonverték. Amikor 1956-ban egy időre megnyílt a határ az Apa feleségével és Mariannával Amerikába menekült, ahol, mint meséli soha nem tanult meg igazán angolul. Az egész életében identitását kereső Apa egy helyütt így fogalmaz: „Nem akarok magyar lenni, mert az az ország nem fogadott be, sosem voltam az igazi fia. Mindenkiből lehet magyar, Petőfinek a szülei még magyarul sem tudtak, de a zsidó mindig zsidó marad. Keserű mondatok ezek, és az idősödő férfire ennek a gondolatnak a súlyán túl még számos fizikai probléma is nehezedik. Cukorbetegsége okán megvakul, majd a lábát is amputálni kell, míg végül a sok szenvedés után örökre elalszik Az író édesapja iránt érzett mély szeretettel és együttérzéssel meséli el a zsidó férfi megrázó élettörténetét, amelynek főbb állomásai számos sorstársának kijutottak osztályrészül a XX. század legsötétebb éveiben. Szépen megírt regény, érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]