A regény egyes szám első személyben beszélő névtelen vallomástevője magányosan él egy beázó, szűk, könyvekkel zsúfolt, sötét szuterénben, és ideje nagy részében élete válságain töpreng. Felesége és kisfia külön élnek, több mint tíz éven át írt korszakos regénye visszhangtalan maradt, mind a szakma,   [>>>]

A regény egyes szám első személyben beszélő névtelen vallomástevője magányosan él egy beázó, szűk, könyvekkel zsúfolt, sötét szuterénben, és ideje nagy részében élete válságain töpreng. Felesége és kisfia külön élnek, több mint tíz éven át írt korszakos regénye visszhangtalan maradt, mind a szakma, mind az olvasók részéről. Depressziós, szégyenérzet gyötri, élete szinte minden mozzanatával szemben súlyos kételyei vannak, ugyanakkor – eléggé erőtlenül – az újrakezdés reményét is táplálja magában. Befelé forduló, bizalmatlan, gyanakvó ember, akinek az életében talán csak egy biztosnak látszó program van: szombatonként a szüleinél ebédel és társasjátékozik. Egyik szombat délután hazafelé tart, amikor szemtanúja lesz egy gyilkossági kísérletnek: egy kapucnis alak az állomásra érkező metrószerelvény elé lök egy gyanútlan nőt. Az író utána ugrik, és megmenti az életét, ám ő maga megsérül. Rövid időre kórházba kerül, aztán ott folytatja az életét, ahol abbahagyta. Kucorog a sötét szuterénben, kesereg regénye közömbös fogadtatásán, az irodalmi életből való kirekesztettségén, magánélete szerencsétlen alakulásán; folyvást önvád gyötri, idézgeti felesége egykori vádjait – egész élete bizonytalanság, keserű önmarcangolás. Végül egy szentenciában fogalmazza meg élete tanulságát: „A kudarc a valóság egyenes beszéde. Bartók Imre regényének alig van elmesélhető története; a mű összetett, rétegezett, asszociatív jelenetek sorából áll. Ám e jelenetekben olykor összemosódik a valóság és az író lelkében élő belső valóság, hiszen az álmai és az élete tényei sokszor csakugyan összetéveszthetőek. Bartók Imre tudatfolyam-szerű prózanyelvet dolgozott ki már Jerikó épül (2018) című regényében, ebben alig különböztethető meg a történés, a beszéd, a gondolat, az álom, a képzelgés; különös szimbiózisba kerül a valóság egy-egy mozzanata és a lélek rájuk vonatkozó reflexiója. Ráadásul e prózanyelvben elmosódik az önéletrajzi vonatkozás és a fikció határa. Bartók Imre regényhőse fizikai és szellemi értelemben egyaránt vegetál, napról napra vonszolja magát az egyik kudarctól a másik csalódásig, miközben éles elemzéseket ad önmagáról, szűkös emberi kapcsolatairól. A mű egyéni hangú színfoltja kortárs regényirodalmunknak. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]