Putifár Róbert "harminchét lidérces év" után vonul vissza az általános iskolai tanítói mesterségtől. Alig várja, hogy véget érjen rémesen álszent búcsúztató ünnepsége, hazaérjen, és végre arra fókuszáljon, ami évtizedek óta foglalkoztatja: megvalósítsa a bosszútervet, amit hosszú pedagógusi   [>>>]

Putifár Róbert "harminchét lidérces év" után vonul vissza az általános iskolai tanítói mesterségtől. Alig várja, hogy véget érjen rémesen álszent búcsúztató ünnepsége, hazaérjen, és végre arra fókuszáljon, ami évtizedek óta foglalkoztatja: megvalósítsa a bosszútervet, amit hosszú pedagógusi pályafutása legádázabb tanítványainak tartogat. Még aznap éjjel listát készít, és végül négy névre szűkül a lista: Löken Péterre, akit még a hatvanas években tanított, Gilyó Krisztinára és Natáliára, akiket a hetvenes években, és Csupasz Adrira, akit 1988-ban. Péter bűne az, hogy annak idején egy tanfelügyelő előtt porig alázta Putifár tanár urat - ma azonban világhírű, többszörös Michelin-csillagos séf. Putifár ennek megfelelő bosszút eszel ki: elküldi Löken elegáns éttermébe modortalan és mosdatlan unokatestvérét, Gézát, aki annak rendje-módja szerint hatalmas patáliát rendez a nyugdíjas bosszúálló nagy megelégedésére. Következhetnek a Gilyó ikrek, akik egy ravaszul megírt fogalmazással nagyon megsértették. Kideríti, hogy Krisztina és Natália éppen kozmetikai szalont készülnek nyitni, és ez remek alkalom a bosszúra: a trendi megnyitót egy egész konténernyi szeméttel teszi tönkre. Már csak a harmadik kis ellenség, Csupasz Adri van hátra, aki a legnagyobb fájdalmat okozta Putifárnak: tönkretette bimbózó kapcsolatát egy szép szőke tanárnővel. Adri mára híres énekesnő lett, így Putifár tanár úr a koncertre megy, hogy botrányt csináljon. Ez az alkalom azonban máshogy sikerül, mint az első kettő, és a végén az is kiderül, hogy néha milyen jó érzés lehet megbocsátani... A fekete-fehér rajzokkal illusztrált, fanyar humorral megírt, mély emberi érzésekről szóló regény tizenkét éves kor felett már ajánlható. [<<<]