Karafiáth Orsolya emlékeinek mozaiktöredékekből áll össze az „Amikor könyvsora, amelynek előző kötete (Amikor a mama lelegelte a papa haját: 201923229) nem kapcsolódik szorosan a mostani történethez, mégis valami folytonosságot feltételez az író „eseménykrónikájának menetében. A szerző most   [>>>]

Karafiáth Orsolya emlékeinek mozaiktöredékekből áll össze az „Amikor könyvsora, amelynek előző kötete (Amikor a mama lelegelte a papa haját: 201923229) nem kapcsolódik szorosan a mostani történethez, mégis valami folytonosságot feltételez az író „eseménykrónikájának menetében. A szerző most életének azt a szakaszát „monitorozza, a kamaszkortól kezdve a főiskolás évekig, amikor annak idején megérintette őt az első vonzalom, aminek irányát nem annyira a célszemély határozta meg, inkább az érzés, amelyet a maga „mélységeiben és magasságaiban meg akart tapasztalni a mesélő. Suta kézfogások, félrement csókok „erdején keresztül vezet az út a fiatal felnőttkor laza kapcsolataiig. A rádióban ez idő tájt Szécsi Pál „édes-bús szerelmes nótái szólnak, miközben a kamasz lány próbálja a gyakorlat nyelvére lefordítani a slágerekben megfogalmazott „mély érzelmeket. Az önvallomások mozaikszerű elrendezéséből többek között kiderül, hogy Orsi „nyúlósra hallgatja a szívszaggató slágereket, miközben a középiskolás lány osztályzatai arra utalnak, hogy ahelyett, hogy Attila nevét százszor leírja egy lapra, inkább az érettségi tételek kidolgozásával kellene foglalkoznia (Kinek a kedvéért fázom egész nyáron). Az emlékező képek, túlcsorduló érzelemmel átitatott hangulatról egyáltalán nem tanúskodnak, az író inkább valamiféle cinkos „összekacsintással, öniróniával tekint vissza a múltbéli eseményekre. A ciklusokba (Sodrásban, Magam, Őrült szerelem, Lehetett volna, Lepkék, Sehova, Egyszer majd, A kaleidoszkóp, Édes) kapcsolódó „szerelmi életképek megidézik a fiatalság lángoló érzelmeit, a valamikor szerelemnek gondolt emóciókat, mindezt emlékezés könnyed bájával teszi a szerző, élményt kínálva mindazoknak, akik maguk is megélték ezeket a soha vissza nem térő, gyakorta túlfűtött érzelmeket. Remek kikapcsolódást ígér a szövegek közé ékelődő képek jegyzékével záródó kötet, amely vélhetően főként a nőolvasók lelkéhez találhat el, érdemes ajánlani. [<<<]