Egyik korábbi kötetében (Az emlékek városa, 200406177) Fiume történetét mutatta be az italinista irodalom- és kultúrtörténész, Fried Ilona, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára. Ezúttal egy másik fontos adriai kikötőváros, Trieszt történetét dolgozta fel, méghozzá az 1860 és 1954 közötti   [>>>]

Egyik korábbi kötetében (Az emlékek városa, 200406177) Fiume történetét mutatta be az italinista irodalom- és kultúrtörténész, Fried Ilona, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára. Ezúttal egy másik fontos adriai kikötőváros, Trieszt történetét dolgozta fel, méghozzá az 1860 és 1954 közötti időszakban (a periódus elején jött létre az egységes Olasz Királyság, melynek határán helyezkedett el a város, 1954-ben pedig megszületett az a Londoni Memorandum, mely Triesztet és kikötőjét, valamint néhány környező települést Olaszországhoz csatolt. A szerző egyébként 1992 óta folytat kutatásokat a város történetével kapcsolatban, és lehetősége volt többek között a város levéltárában, az olasz Állami Archívumban, a Trieszti Egyetemen vagy a Hortis városi könyvtárban is kutatnia. Mindezen kutatómunka eredményeként állt össze a kötet, mely a maga teljességében mutatja be a Mediterrán térség kapujában álló, etnikailag, nyelvileg, vallásilag rendkívül színes kikötőváros históriáját. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a város „kereste önmagát, előbb mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legfontosabb hajózási és hadi kikötője, az Osztrák Tengermellék tartomány központja, 1918-tól olasz felségterület, melyet 1945-ben egy időre megszállt a jugoszláv hadsereg, és ezt követően egészen 1954-ig vitatott terület volt Olaszország és Jugoszlávia között. A szerző, egy bevezető kronológiát követően, összefoglalja a település történetét az 1860-as évektől 1918-ig, külön kiemelve a modern nagyváros kialakulását, a 19-20. század népességi és társadalmi jellemzőit, a korabeli politikai életet, az egyes nemzetiségek helyzetét, a helyi oktatást, társasági életet vagy éppen az utazók Trieszt-képét. Röviden az 1918 és 1954 közötti fejleményeket is összegzi. A következő főfejezet emblematikus trieszti helyszíneket mutat be, a Piazza dellUnitá dItaliától a fontosabb palotákon és templomokon, valamint a kikötőn át a Parco di San Giovaniig, vagyis az egykori elmegyógyintézetig. Az utolsó egység a város gazdag kulturális életét mutatja be, és olyan fontos alkotókat, akik itt éltek, mint az „olasz Proust-ként is emlegetett Italo Svevo, „a tenger írója, költője, Pier Antonio Quarantotti Gambini vagy az angol író, tanár, James Joyce. A szerző az utolsó részben irodalmi idézeteket is közöl, Trieszt emlékezetét bemutatva. A szöveget fekete-fehér archív fotók kísérik, a kiadványt pedig névmutató zárja. A témában hiánypótló kötet – ennek fényében ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]