A világlíra történetében páratlan vállalakozás a Vers és valóság, ez a posztumusz munka, amely a költő élete utolsó másfél esztendejében írt, diktált önkommentárjait tartalmazza; költészetének versről versre haladó, tüzetes önelemzését. Közel 40.000 verssorát látta el Szabó Lőrinc a keletkezésük   [>>>]

A világlíra történetében páratlan vállalakozás a Vers és valóság, ez a posztumusz munka, amely a költő élete utolsó másfél esztendejében írt, diktált önkommentárjait tartalmazza; költészetének versről versre haladó, tüzetes önelemzését. Közel 40.000 verssorát látta el Szabó Lőrinc a keletkezésük történetére, élet- és élményanyaguk hátterére, a költői megoldás és kifejezés folyton ismétlődő és folyton új problematikájára vonatkozó megjegyzéseivel, 1922-től időrendben haladva legutolsó verseüg. Mindeközben a kötetek történetét, sorsát, költői célját külön is összefoglalja, és még arra is kitér, hogy versei közül mit, miért kellett elhagynia - részint művészi elégedetlenség, részint a külső körülmények kényszere, a világ erkölcsi cenzúrája miatt. A költőről írt nagy tanulmányában - 1955-ben - IIlyés Gyula megállapította, hogy Szabó Lőrinc költészete egyszersmind a költő és kora balzaci méretű és mélységű életés korregénye is. Aki ezt a fantasztikus könyvet elkezdi olvasni, abban a rendkívüli élményben lesz része, hogy ez a regényfolyam megkettőződik, illetőleg megsokszorozódik, mert a személyes élet intim történéseinek páratlan őszinteséggel készült rajzai mellett - amelyekből összeáll egy méreteiben is és a confessio mélységét tekintve is grandiózus curriculum vitae - közvetlen tanúi lehetünk a költő hatalmas intellektusa működésének is, amivel nemcsak a költészete végeredményét, de egyáltalán a világ minden kérdését, erkölcsi és ismeretelméleti gondját, rejtelmét bevonja elemzései közben vizsgátódása körébe. Hihetetlen, ugyanakkor hangnemében magától értetődő nyí Itság, ha tetszik: gátlástalanság jellemzi ezeket a kommentárokat, mintegy akaratlanul is igazolva a szerzőnek azt a Tűcsőkzene egyik darabjában tett megállapítását, hogy 'nem illettem az európai rendbe, a vallhatóba...'. Ugyanakkor világos az is, hogy nem valamiféle exhibicionista kacérkodás kéje sarkallta erre az őszinteségre, hanem az elemző megismerés és megismertetés fájdalmas, tisztultabb öröme; akkor is, amikor a 'test óljában bőgő szörnyeteg'-ről vatl olvasójának, s akkor is, amikor a 'homlokodtól fölfelé' intellektuális régióiba ragad el analízisével. Talán még ennél is 'brutálisabban' őszinte a Bizalmas adatok és megjegyzések sora, ahol szüzessége elvesztésétől szerelmi kalandjainak során át az írókkal való kapcsolatáig mindent elbeszél - magáról. A Szabó Lőrinc oeuvre nélkülözhetetlen darabja, egyben magyarázója a kötet, amely - minden nagy irodalmi gyűjteményben helyet kell hogy kapjon. [<<<]