Reverie Tempest úgy érzi, huszonegy évesen az élete semerre sem vezet. Szüleinek válása annyira megviselik a lányt, hogy először elhagyja a családját, aztán a barátait, és ahogyan ő fogalmaz, végül saját magát is. Eddigi nagy szenvedélyét a futást sem gyakorolja már, helyette rászokott a   [>>>]

Reverie Tempest úgy érzi, huszonegy évesen az élete semerre sem vezet. Szüleinek válása annyira megviselik a lányt, hogy először elhagyja a családját, aztán a barátait, és ahogyan ő fogalmaz, végül saját magát is. Eddigi nagy szenvedélyét a futást sem gyakorolja már, helyette rászokott a dohányzásra, egyetemi vizsgáit egyre rosszabbul teljesíti és ennek az lesz a következménye, hogy nem veszik fel a mester szakra. Reverie gondolatban sokszor visszamegy gimnáziumi éveinek idejére, amikor még gondtalan és nagyon boldog volt, nem mellesleg halálosan szerelmes Sawyer Woodrowba, akivel mindvégig „csupán barátok voltak. Amikor a lány a srác Instagram posztjait nézegeti, látja, hogy egykori lelki társa építész lett és úgy érzi osztálytársai közül mindenki vitte valamire, belőle lett csupán csődtömeg. Ekkor jelenik meg számítógépe képernyőjén a meghívás az érettségi találkozóra, némi habozás után úgy dönt, hogy kivételesen elmegy a mostani összejövetelre. Ebből az alaphelyzetből bontja ki szeretettel és empátiával történetét Kollár Betti, amikor főszereplőit az éjjeli álmok során utaztatja az időben. Reverie és Sawyer már felnőtt gondolatokkal, de egykori kamasz testükbe visszaköltözve élik álmaikban a gimnáziumi időszak egy-egy „sorsfordító napját. Az álomutazók „Négy időközbe járják be a középiskolai évek napjait és ezek a „kirándulások alkalmat adnak arra, hogy végre bevallják egymásnak érzelmeiket. Tizennégy éves kortól jó szívvel érdemes ajánlani a regényt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]