1930 tavaszán volt kereken a kilencszázadik évfordulója annak, hogy elhunyt Imre herceg - vagyis Szent Imre -, Szent István király fia. Annak idején ez adta az alkalmat arra, hogy egymással karöltve meghirdesse a magyar kormány és katolikus egyház a Szent Imre-évet, amelynek során számos tudományos   [>>>]

1930 tavaszán volt kereken a kilencszázadik évfordulója annak, hogy elhunyt Imre herceg - vagyis Szent Imre -, Szent István király fia. Annak idején ez adta az alkalmat arra, hogy egymással karöltve meghirdesse a magyar kormány és katolikus egyház a Szent Imre-évet, amelynek során számos tudományos és kulturális program idézte fel a herceg emlékét, s amelynek apropóján számos művészeti és irodalmi alkotás is született. Ennek egyik legkülönlegesebb darabja volt az akkor gyönyörű bibliofil kiadásban megjelenő kötet, amely Szent Imre eredetileg latin nyelven íródott himnuszait közölte Kosztolányi Dezső műfordításában. A himnuszok önmagukban is különlegességnek, egyedinek számítanak: Imre herceg a kor és a latin nyelvű líra szokásaitól elrugaszkodva, rímekbe szedve vetette papírra, ma már naivnak ható, ugyanakkor szépséggel, bájjal, játékossággal teli himnuszait. Most ez a költeménykollekció jelenik meg ismét, több mint nyolcvanöt év elteltével, kétnyelvű (latin és magyar) kritikai kiadásban, filológiai és tárgyi jegyzetekkel kiegészítve, betekintést engedve a fordítás keletkezéstörténetébe is. Takács László előszavát követik maguk a - régi és "újabbkori" - himnuszok. Ezután tanulmányozhatjuk a fent említett jegyzeteket, illetve a függelékben Szent Imre legendáját, a Krónikakompozíció Imre hercegre vonatkozó részleteit, továbbá Kosztolányi és Karácson Imre fordításának parallel szövegét. A névmutatóval záruló kötet helye ott van minden irodalomtörténeti gyűjteményben, de a nagyobb közkönyvtárak polcain is. [<<<]