Egyik legkedvesebb vadászterülete Pataky Péternek a Pilis. Ott ugyanis valósággal privilégium volt egykoron szalonkázni. Az erdőgazdaság évente adott ki "szalonkázási és úthasználati engedélyt", feltéve, ha a vadász gondosan vezette annak hátlapján az egyes kimenetelkor tapasztalt időjárási   [>>>]

Egyik legkedvesebb vadászterülete Pataky Péternek a Pilis. Ott ugyanis valósággal privilégium volt egykoron szalonkázni. Az erdőgazdaság évente adott ki "szalonkázási és úthasználati engedélyt", feltéve, ha a vadász gondosan vezette annak hátlapján az egyes kimenetelkor tapasztalt időjárási viszonyokat és a hallott, látott, lőtt, felvett szalonkák számát, és azt a szezon vége után visszaküldte a gazdaságnak. Ha így járt el, szinte biztos lehetett abban, hogy következő évben ismét meghozza a postás a hőn áhított kartonlapot. Így tavasszal minden hajnalban ott kezdte a napját: hűséges magyar vizslájával, Alival a csomagtartóban még virradat előtt elindult Százhalombattáról a Pilisbe, hogy ott lehessen a reggeli "húzáson", majd visszaautózott reggel hétre dolgozni, hogy munka után ismét visszamenjen az esti "húzásra", és onnan térjen ismét haza. Valóságos szenvedély ugyanis a vadászat az életében, és így még főnökei is elnézték neki ezen pár hét kótyagosságát. Most megjelenő memoárjának első fejezetében is ezen pilisi szalonkázások közül egy Szakó-nyergi dublét idéz fel, és ezt követi sok-sok további izgalmas vadászélmény leírása. Mindezek között a természet szépségéről is szót ejt, ír az etikus vadászat ismérveiről, a vadászat és a bor kapcsolatáról, a fő szöveget pedig kiegészítik a vadászat és a természet szépségét megéneklő versek is. A kötetet Kalendárium zárja, havi bontásban összesítve még néhány emléket és hasznos ismereteket. A szöveget a szerző saját készítésű, színvonalas színes fotói kísérik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]