Amerika-szerte nagy feltűnést keltett a Texasban élő Abby Johnson Cindy Lambert közreműködésével írt memoárja, a Nem tervezett (UnPlanned). A szerző korábban egy texasi abortuszklinikán dolgozott, pontosabban a Bryan Klinikán, mely egyebek mellett terhességmegszakításokkal is foglalkozott. Még   [>>>]

Amerika-szerte nagy feltűnést keltett a Texasban élő Abby Johnson Cindy Lambert közreműködésével írt memoárja, a Nem tervezett (UnPlanned). A szerző korábban egy texasi abortuszklinikán dolgozott, pontosabban a Bryan Klinikán, mely egyebek mellett terhességmegszakításokkal is foglalkozott. Még egyetemista korában, önkéntesként kezdett dolgozni a Planned Parenthood (Tervezett Szülőség) nevű szervezetnél, mely az abortuszokon kívül születésszabályozást, szexuális felvilágosítást, nemi úton terjedő betegségek kezelését, valamint mell- és méhnyakrák szűrést is végzett. 2001-ben kezdett náluk tevékenykedni – annak ellenére, hogy konzervatív, vallásos családban nőtt fel, s ő maga sem értett egyet a terhességmegszakítással. Nem sokkal később a szervezethez tartozó Bryan Klinika egészségügyi előadója lett. Elsősorban azokkal a nőkkel foglalkozott, akik születésszabályozás vagy terhességmegszakítás céljából felkeresték őket, nekik adott tanácsokat, alkalmanként diagnosztikai ultrahangvizsgálatot is végzett, és szükség esetén végig kísérte őket az eljárás során. Később közösségi kapcsolatokért felelős igazgató lett, majd a Bryan Klinikát vezette – egészen 2009. októberi lemondásáig. Egy sorsdöntő napon ugyanis, szokatlan módon behívták segíteni egy abortuszműtétre. Ún. ultrahangvezérelt terhességmegszakítás volt, mely az anya szempontjából a legbiztonságosabbnak számít, s neki kellett tartania az ultrahangszondát. És bár viszolygott az eljárástól, képtelen volt nem végig nézni a képernyőn, mi történik. Úgy érezte, egészen addig hazudtak neki a műtétekről, arról, hogy a magzatok semmit nem éreznek a beavatkozásból, ám a látottak ennek ellenkezőjéről győzték meg őt. Ezt követően hátat fordított a szervezetnek, sőt csatlakozott a Szövetség az Életért mozgalomhoz, s meghatározó abortuszellenes aktivistává vált. Később külön szervezetet is létrehozott, And Then There Were None névvel, amely abortuszklinikák alkalmazottainak segít, jogi, pénzügyi és érzelmi támogatást nyújtva, elhagyni ezt az „iparágat. Könyvében elsőként természetesen azt a döntő, 2009 őszi napot idézi fel, majd az időben visszakanyarodva mutatja be a Planned Parenthoodnál töltött éveit, az általa „asszisztált abortuszt követő döntéskényszerét, a szervezettől való távozását, s az ún. életpárti mozgalomban azóta kifejtett tevékenységét. A nálunk teljesen ismeretlen szerző memoárja, melyet hazájában sok kritika is ért orvosok és oknyomozó újságírók részéről (elsősorban az abortusz szerintük nem reális leírása kapcsán), vélhetően a nemrég készült filmfeldolgozás kapcsán jelenik meg magyarul is. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]