Gaston és az anyukája a városba mennek bringával, hogy beszerezzenek ezt-azt az otthoni kertészkedéshez. Hazafelé menet a kis unikornis nagyon megszomjazik, majd hazaérve meg is éhezik; az édesanyja mindkettőt sebtiben csillapítja. Azon azonban nem tud segíteni, amikor Gaston a kertben toporzékolva követeli, hogy azonnal nőjenek ki a magok, amelyeket elültetett. Hiába magyarázza neki az anyukája, hogy bizony a növények hetek alatt fejlődnek ki, Gaston dühe nem csillapodik, egyszerűen utál várakozni! Végül összeszedi magát és elvégez egy légzőgyakorlatot, amely segít visszanyerni a nyugalmát, így aztán lehúzódhat a sörényéről is az égőpiros szín, ami a haragját jelezve borította el.
