Johann Sebastian Bach 1700-ban, tizenötödik születésnapján megkezdi önálló életét. A korán, kilenc éves korában árvaságra jutott fiú az őt és többi testvérét nevelő bátyjától, Johann Christoph-tól búcsúzik éppen. A thüringiai kisvárosban, Ohrdrufban mindent megtanult az orgonáról, s most Lüneburgba   [>>>]

Johann Sebastian Bach 1700-ban, tizenötödik születésnapján megkezdi önálló életét. A korán, kilenc éves korában árvaságra jutott fiú az őt és többi testvérét nevelő bátyjától, Johann Christoph-tól búcsúzik éppen. A thüringiai kisvárosban, Ohrdrufban mindent megtanult az orgonáról, s most Lüneburgba tart barátjával, a filozófusnak készülő Georg Erdmannal, hogy ösztöndíjasként folytassa zenei tanulmányait. Így kezdődik a Németország északi részéből (Niemünster) származó, színészből és közgazdászból lett író, Jens Johler száraz tényeket mesterien kiszínező életrajzi regénye. A nagyszerű olvasmányélményt ígérő, a barokk zeneszerző-óriás ifjúságát megidéző kötet egyúttal hű körképet is fest a korról, a mindent szabályokba foglaló, rendszerezni akaró 18. századról. A fiatal, szinte gyermek Bachot már ekkor foglalkoztatja, hogy az orgonát, az isteni hangszert, miért nem lehet úgy hangolni, hogy minden hangnemben játszani lehessen rajta? Talán a teremtett világ tökéletlen? Végigjárhatjuk a hitben és komponálásban fejlődni vágyó Georg Böhm-tanítvány útjait Hamburgba Reinckenhez, Lübeckbe Buxtehudéhoz, kora legkiválóbb orgonaművészeihez. Ez utóbbi helyen találkozik az ugyancsak idős Andreas Werckmeisterrel, a hangolás elméletének mesterével, aki megtalálja az alkalmas hangolási technikát, amelynek segítségével minden hangnem elérhetővé válik. Végigélhetjük a kísérletező "musicus " elmaradt weimari csembalópárbaját a francia virtuózzal, Louis Marchhand-dal, az ugyancsak elmaradt, várva-várt találkozót Händellel és egy szerelmi szál (Sophie Agneta Petersen) révén az alternatív lehetőséget az opera, egyúttal a divatos világi zene felé. Mikor Bach a jóltemperált hangszeren (Das wohltemperierte Klavier) játszik, minduntalan nyugtalanító kétségei támadnak, hiszen a zene szűz terepére lépett, amelyen majdan a huszadik század zenei újítói érzik majd otthon magukat. Az ifjú zseni életútját a protestáns egyházzene csúcspontját jelentő Máté-passió lipcsei (Tamás-templom) bemutatójáig követhetjük, együtt vívódva a főhőssel a művészet örök kérdésein. [<<<]