A neves író, Závada Pál Wanderer című kötetét adta ki harmadjára is a Magvető. A könyv nem egyszerű utánnyomás, a szerző e sokadik kiadást megélt munkáját jelentősen átdolgozta. Závada munkáiban a fényképek mindig is kiemelt szereppel bírtak, legyen szó egy szépen megkomponált ekphrasziszról, vagy   [>>>]

A neves író, Závada Pál Wanderer című kötetét adta ki harmadjára is a Magvető. A könyv nem egyszerű utánnyomás, a szerző e sokadik kiadást megélt munkáját jelentősen átdolgozta. Závada munkáiban a fényképek mindig is kiemelt szereppel bírtak, legyen szó egy szépen megkomponált ekphrasziszról, vagy a narratívát alapjaiban befolyásoló képről. A fénykép mint kicsinyítő tükör és annak művészi elkészítése Závada írói ars poeticáját is magába sűríti: pontos – a szerző szociológusi múltját idéző – táj- és személyleírások, a részletek aprólékos kidolgozása. A Wandererben egy téren és időn át bolyongó vándor (németül: Wanderer) utazásait, bolyongásait (wandern) követhetjük nyomon, s esetünkben e sokat látott utazó a régi Budaörs német parasztpolgárai között száll meg. Szokásaikat, életmódjuk, az ideköltözésük okát és mikéntjét mind megtudja, mivel vérbeli riporter módjára minden „hasznos információt kiszed interjúalanyaiból. A narratíva – Závada más regényeihez és elbeszéléseihez hasonlóan – a személyeket, az elbeszélőket igen gyakran váltogatja: a többesszám első személyű elbeszélő(k) mögött olykor a németek, olykor a magyarok, máskor az oszmán törökök érhetők tetten, legyen szó például egy helyi geológiai jelenséghez kötődő monda interpretációjáról, vagy a vidék grófnőjével kötött szerződésről. Az elbeszélés így állandóan veszít stabilitásából, az olvasónak résen kell lennie, hogy éppen kik érvényesítik fokalizációjukat (nézőpontjukat) az elbeszélés során. Egy-egy alak, történetmorzsa, érzés, kert vagy házleírás áll előttünk e letűnt évtizedek, évszázadok távlatából, ám e látszólag csak lazán kapcsolódó kis epizódok a kötet végére kiadják a budaörsi németség izgalmas és a ma olvasójának talán kevésbé ismert mozaikját. Múltidézés, az emlékezet életben tartása; hagyományteremtés és ápolás, ez mind elmondható erről a karcsú filigrán kötetről, melyben a szöveg a képekkel (archív felvételek és Szüts Miklós képei) termékeny dialógusba lép. Mindenkinek ajánljuk, aki szereti a szép fotókat és az igényes irodalmat. [<<<]