A Szapolyai-dinasztia egyike a magyar történelem nemzetinek nevezhető dinasztiáinak, így az Árpádok és a Hunyadiak mellett kellene állni Szapolyai (I.) János (1526–1540) királynak és fiának II. Jánosnak (1540–1571). Mégis a magyar történetírás elég mostohán bánt a Habsburgok és az Oszmán birodalom
[>>>]
A Szapolyai-dinasztia egyike a magyar történelem nemzetinek nevezhető dinasztiáinak, így az Árpádok és a Hunyadiak mellett kellene állni Szapolyai (I.) János (1526–1540) királynak és fiának II. Jánosnak (1540–1571). Mégis a magyar történetírás elég mostohán bánt a Habsburgok és az Oszmán birodalom közé ékelődött magyar királyokkal, akik utolsó nemzeti királyként próbálták egyben tartani a királyságot, és megőrizni hatalmukat. A tanulmánykötet arra vállalkozik, hogy ezt a torz képet revideálva a dinasztia jelentőségét hangsúlyozva I. és II. János, valamint Izabella királynő személyét és tevékenységét rehabilitálva egy tudományosan korrekt képet nyújtson róluk és a korszakról. A mohácsi csatavesztése után a Szapolyaiak, akik Mátyás alatt emelkedtek fel és lettek az országos főméltóságok (nádor, országbíró, erdélyi vajda) betöltői, egy romokban heverő ország koronájáért szálltak síkra, és nem „ellenkirályként, hanem jogosan megkoronázott uralkodókként próbálták menteni a menthetőt. Dinasztikus politikájuk, gazdasági intézkedéseik és reprezentációjuk mind arra mutatnak, hogy komoly terveik voltak és az európai nagy dinasztiák sorába szerettek volna bekerülni hosszabb távon is, amire a lengyel uralkodóval kötött többszöri házasságok lehetőséget is biztosítottak volna, ha nem kell egyszerre I. Ferdinánd és Szulejmán seregeivel is szembenézniük. Összesen tizenhat tanulmány találunk a kötetben, melyet mind neves történészek jegyeznek. A feldolgozott témák tekintetében három tanulmány foglalkozik (Neumann Tibor, Kenyeres István, C. Tóth Norbert) a család 15. századi felemelkedésével, a Mohácsot megelőző katonai és politikai sikereivel, valamint a család birtokviszonyával. A két nagyhatalom közti kényszerpályát, a Szapolyaiak magyar királyságát tárgyalják Fodor Pál, Oborni Teréz és Kasza Péter tanulmányai. Varga Szabolcs egy hűséges Szapolyai-rokon életútját, politikai és katonai karrierjét mutatja be, vagyis Petrovics Péter szolgálatát ismerhetjük meg. A korszakban a városok helyzetét és Szapolyai várospolitikáját tárgyalja H. Németh István és Gálfi Emőke egy-egy tanulmánya. B. Szabó János a Szapolyaiak seregével és a korabeli harcászati viszonyokkal foglalkozik. A reformációt, az egyházi irodalmat, valamint az ehhez kapcsolódó latin nyelvű irodalmi kultúrát vizsgálja Csepregi Zoltán, Ács Pál és Kasza Péter. A reprezentáció kérdésével és megvalósításával foglalkozik Neumann Tibor és Varga Szabolcs egy-egy tanulmány erejéig. Végül a család utóéletét és emlékezetét vizsgálja Bubryák Orsolya és Varga Szabolcs. Igényes és jól átgondolt tudományos munka, mely hiánypótló kötetként minden történész és értelmiségi polcain ott kell, hogy legyen. A könyvet névmutató és a földrajzi-nevek mutatója zárja. A hivatkozott tételek lábjegyzetben találhatók, melyekben az adott szakirodalmi tétel első előfordulását teljes bibliográfiai részletességgel kiírják, így minden pontosan visszakereshető. Mindenkinek ajánljuk, akit érdekel a magyar történelem e vészterhes, de annál izgalmasabb időszaka. Beszerzését szakkönyvtáraknak javasoljuk. "www.kello.hu@minden jog fenntartva"
[<<<]
