A tanulmánykötet a 2016. november 18-én a Főrendiházi ülésteremben megtartott konferencián előadottak írott változatát teszi közzé. A konferencia a birodalmi történet elbeszélhetőségének lehetőségeit, valamint a 19. század közepétől jelentkező nemzeti történetírás gyakorlatát, koncepcióját és   [>>>]

A tanulmánykötet a 2016. november 18-én a Főrendiházi ülésteremben megtartott konferencián előadottak írott változatát teszi közzé. A konferencia a birodalmi történet elbeszélhetőségének lehetőségeit, valamint a 19. század közepétől jelentkező nemzeti történetírás gyakorlatát, koncepcióját és hatását járja körül. Mivel térségünk – az Európai Unió ellenére – a mai napig a nemzetállami struktúrában gondolkodik, azt teszi meg alapvető közösségszervező és -megtartó erőnek, olyan politikai entitásnak, ami az emberi csoportok legmagasabb szervezeti fokát képviseli, s azt a nyelvi és etnikai egység tartja egyben, térségünk és benne hazánk történetének elmúlt fél évezrede teljesen hamis fénytörésbe kerül, mivel nem önálló államként, hanem egy birodalom részállamaként volt jelen Európa történelmében. A nyitó tanulmányban erre hívja fel a figyelmet Gyáni Gábor, továbbá kiemeli azt, hogy néhány üdvös kivételtől eltekintve a Habsburg birodalomból kialakuló mai modern nemzetállamok történészei a legritkább esetben próbálnak átfogó birodalmi mesternarratívát megalkotni, ehelyett a partikuláris történetírás ahistorikus módon vetíti vissza a jelen állapotát a múltba (legyen szó a sérelmi politikáról, történelmi ellentétekről, gazdasági érdekekről), ezért látjuk azt, hogy átfogó monográfiák leginkább angolszász történészek tollából láttak napvilágot. A kötet nyitó fejezete (A közép-európai nemzetépítés párhuzamai) Gyáni tanulmánya mellett Robert Evans és Miskolczy Ambrus írásait tartalmazza. Evans a térség nyelvi és kulturális diverzitását, míg Miskolczy a nemzeti és nemzetiségi mítoszokat vizsgálja. A következő egység (Polgári egyenjogúság, nemzeti szabadság) három tanulmánya (Hermann Róbert, Dušan Škvarna, Gerhard Seewann) a reformkori magyar nemzetépítés és államkoncepciók helyzetét mutatja be 1848 és 1849-ben, 1848-49 helyét és szerepét a szlovák történetírásban, valamint a centralizmus és föderalizmus kérdéseit a Habsburg birodalomban 1848 és 1867 között. A harmadik fejezet (A soknemzetiségű birodalom és a poliglott magyar nemzetállam) hat tanulmánya (Nagy Mariann, Vörös László, Tamara Scheer, Ábrahám Barna, Dušan T. Bataković, Mitrovits Miklós) a magyarok, lengyelek, románok kérdését vizsgálja a Monarchia hadseregével, Erdély sajátos helyzetével, valamint a pánszláv mozgalmak megítélésével egyetemben. A záró fejezet az első világháborút lezáró versailles-i békerendszer értékelését és elemzését mutatja be: Szarka László, aki egyben a kötet szerkesztője a kelet-közép-európai kisebbségpolitika alternatíváit veszi sorra 1918 és 1938 között, Miroslav Michela Cirill és Metód kultuszát a csehszlovák államépítésben, Mark Cornwall a kései Habsburg birodalom nemzetépítési kísérleteit. A kötet végén a szerzők rövid biográfiáját, a külföldi települések mai írásformájának listáját, valamint névmutatót találunk. A kötet a korszakkal foglalkozó történészek számára hiánypótló mű, mivel sok olyan kérdést tematizál, amelyre a magyar történészek kevésbé szoktak reflektálni. A korszak iránt érdeklődő olvasóknak is ajánlható kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]