A német származású skót író regénye voltaképp egyetlen nagylélegzetű levél, egy idős ember emlékezése: Meissner, az egykori Wehrmacht-katona Skóciában élő unokájának, Callumnak írja le háborús emlékeit. A hosszú vallomás csak a nagyapa halála után ér a címzetthez, így ő már nem tehet mást, mint   [>>>]

A német származású skót író regénye voltaképp egyetlen nagylélegzetű levél, egy idős ember emlékezése: Meissner, az egykori Wehrmacht-katona Skóciában élő unokájának, Callumnak írja le háborús emlékeit. A hosszú vallomás csak a nagyapa halála után ér a címzetthez, így ő már nem tehet mást, mint megjegyzéseket fűz az emlékirathoz. Meissner memoárja 1944 őszét idézi föl, amikor az egykor győzelmesen előrenyomuló német sereg a súlyos vereségek és veszteségek után - előbb még rendezetten, később szétziláltan - hátrál a szovjet csapatok elől. Az idős férfi aprólékosan idézi föl frontélményeit, a háború borzalmait, de nem csupán történeteket mesél, hanem következtetéseket, tanulságokat von le, általánosítja tapasztalatait. Noha két és fél évig végig harcolta a frontot, szerzett elég tapasztalatot, mégis megdöbben, hogy a pár éve még hódító Wehrmacht most egy vert sereg képét mutatja, szedett-vedett menekülő tömeggé vált. Fölidézi, hogy a németeket sokkal jobban lesújtotta a vereség, mint a vele szövetséges román, olasz, vagy magyar csapatokat. A németek a győzelemhez szoktak, a sikerhez, fegyelmezettek voltak, és küzdő szelleműek, így a vereség szinte földolgozhatatlanná vált a katonák számára. 1944 őszén Meissner, bajtársaival együtt már belefáradt a harcokba, ám visszavonulás közben, a német határhoz közeledve és a biztos vereség tudatában sem dezertáltak, hanem új és újabb védelmi vonalakat alakítottak ki a szovjet csapatok megállítására. Lazuló fegyelmük utolsó tartalékait élték föl, ami „valami primitív hit maradványa volt csupán. De ezzel a maradék hittel pusztított el a visszavonuló német hadsereg mindent, ami az útjába került, a felperzselt föld taktikáját alkalmazva. Az író arra keres választ, hogy a nyilvánvaló vereség tudatában miért pusztítottak el mindent, ami még annyi háborús év után véletlenül épen maradt. Az értelmetlen rombolás, az öncélú kegyetlenség, illetve a végsőkig kitartó fanatizmus indítékait kutatja az idős emlékező is, tanulságul, okulásul unokája, Callum számára. A regény ugyan témáját tekintve háborús történet, ám egyben két – időben egymástól távoli – generáció eszmecseréje is az élet legalapvetőbb kérdéseiről, amelyek olyan végletesen helyzetekben vetődnek föl igazán élesen, mint amilyen a háború. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]