Császtvay Tünde egészen különleges „beszélgető-könyvet állított össze, olyan szöveggyűjteményt, amely a 19. századi magyar szellemi és politikai élet nagyjainak ránk maradt interjúiból áll. Az interjú viszonylag fiatal zsurnalisztikai műfaj, az 1880-as években terjedt el a nemzetközi sajtóban, ez a   [>>>]

Császtvay Tünde egészen különleges „beszélgető-könyvet állított össze, olyan szöveggyűjteményt, amely a 19. századi magyar szellemi és politikai élet nagyjainak ránk maradt interjúiból áll. Az interjú viszonylag fiatal zsurnalisztikai műfaj, az 1880-as években terjedt el a nemzetközi sajtóban, ez a válogatás tehát a saját korát némileg megelőző hazai interjúkból közöl szemelvényeket, épp ezért számos darabja nem is tisztán interjú, mint inkább riport vagy tudósítás. A kötet 15 neves hazánkfiával folytatott, írásban rögzített beszélgetést tartalmaz; alanyai között vannak hadvezérek, politikusok, közéleti szereplők (Bem József, Kossuth Lajos, Görgei Artúr, Damjanich János özvegye, Tisza Kálmán, Andrássy Gyula), írók, költők (Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán) és képzőművészek, színészek, zeneszerzők (Munkácsy Mihály, Liszt Ferenc, Jászai Mari, Lehár Ferenc, Benczúr Gyula). Valamennyi interjú rövid bevezetővel kezdődik, ebben az összeállító bemutatja az interjú készítőjét és alanyát; ezt követi a lejegyzett, így ránk maradt beszélgetés szövege; végül a magyarázó jegyzetek állnak. A kronológiába rendezett beszélgetések elsőjének „riportere Petőfi Sándor, aki 1849 áprilisában kérdezte Bem tábornokot hadvezéri példaképeiről. Sturm Albert 1879-ben készített riportot Arany Jánossal, Roboz István 1885-ben Jókainál tett látogatásáról tudósított. Az 1849 és 1905 között keletkezett írások azon túl, hogy roppant érdekes tartalmakat hordoznak, tükrözik az interjú műfajának akkori állapotát, fejlődését, és nem utolsó sorban arról is tudósítanak, kik voltak a neves kérdezők, tudósítok, újságírók (mint Adorján Andor, Concha Győző, Ignotus, Fülep Lajos). Az interjúk bevezetése és záró jegyzetanyaga összefoglalja mindazokat az ismereteket, amelyek a fönnmaradt szövegek pontos értelmezéséhez szükségesek, utalva a történelmi, politikai miliőre, az interjúalany személyére és munkásságára, az adott művészeti ágra, szellemi területre, a korabeli sajtóviszonyokra, a szöveg filológiai tudnivalóira – egyszóval tükrözi, hogy a 19. század utolsó harmadában és a századfordulón milyen pezsgő szellemi élet volt Magyarországon. A kötet iskolai könyvtárakban is jó szolgálatot tehet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]