II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) mint az utolsó erdélyi fejedelem (1704-ben választják meg) a magyar szabadságmozgalmak egyik emblematikus figurájaként a Habsburgokkal szembeni küzdelem ikonikus alakja lett, aki már életében, de halálát követően rohamos gyorsasággal, a néphagyomány szerves része   [>>>]

II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) mint az utolsó erdélyi fejedelem (1704-ben választják meg) a magyar szabadságmozgalmak egyik emblematikus figurájaként a Habsburgokkal szembeni küzdelem ikonikus alakja lett, aki már életében, de halálát követően rohamos gyorsasággal, a néphagyomány szerves része lett. Életéről, a szabadságharcról, majd bujdosásáról a kezdetektől születtek történeti összefoglalók, vagy irodalmi feldolgozások, ám a jelen kötet az évszázadokig búvópatakként csordogáló népi Rákóczi-kultuszt teszi elemzése tárgyává. A folklór színes műfajaiban Rákóczi alakját csak Szent István és Szent László és Mátyás király előzi meg. A kötet e népi hagyományról szeretne átfogó képet nyújtani: az első részben a népi narratív tartalom regionális eltéréseit és eltérő beágyazottsági fokait járja körbe. A következő fejezetből a néhai fejedelem országos kultuszát ismerhetjük meg: az újra temetés országos ünnepsége hivatalosan is az állami szférába emelte a korábban a nép között terjedő Rákóczi-kultuszt. A kötetben kiemelt helyet foglal el a típusmutató, amely a Rákóczi-mondakör tematikai, tipológiai változatosságát a maga teljességében kívánja bemutatni: a felsorolások mellett az egyes típusok kapcsán az arra jellemző történetek szüzséi is helyet kaptak. A kötet fő része ettől függetlenül mégis a szöveggyűjteményként is értelmezhető forrásbázis, amely a fejedelemmel kapcsolatos mondákat tartalmazza. Noha a kötet nem törekszik monografikus teljességre, a benne közölt anyag sokat tud árnyalni a Rákóczi-recepció hazai népi vonala kapcsán felmerült korábbi képen. A kötetet etnográfusoknak, történészeknek és minden érdeklődő olvasónak ajánljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]