A 20. század első felében, Budapesten játszódó családregény szerzője nagymamájának és édesapjának kívánt emléket állítani történetével. A szerzőnek ez az első regénye, amelyben az olvasó 1924 augusztusától 1959 augusztusáig kísérheti végig az író Julis nevű nagymamájának és fiának, a szerző   [>>>]

A 20. század első felében, Budapesten játszódó családregény szerzője nagymamájának és édesapjának kívánt emléket állítani történetével. A szerzőnek ez az első regénye, amelyben az olvasó 1924 augusztusától 1959 augusztusáig kísérheti végig az író Julis nevű nagymamájának és fiának, a szerző édesapjának, Bélának az élettörténetét. Julis vidékről került Pestre, majd miután munkaadója magáévá tette, a lány megszülte fiát, Bélát, akit azonban az édesapja soha nem volt hajlandó gyermekének elismerni. Ifjabb Lazányi Béla nem ismerhette a nagymamáját, csupán a fent említett alapképletet tudta az életéről. Az évek során azonban előkerült néhány írásos dokumentum, amely fogódzót adott ahhoz, hogy az édesapjától hallott történetekkel egészítse ki regényét, amely egyszerre szól az ő családjáról és a két világháború közötti esztendők Budapestjének életéről, hangulatáról, valamint a kor politikai hátteréről is. A regény szereplői részben kitalált személyek, de Julis rokonai között vannak néhányan, akik valóban éltek, Julis sógora, aki Székelyudvarhelyről kerül Budapestre, vagy a 1916-ban Csíkpálfalváról menekült Bencze Jolán mosónő, aki Kolozsvár és Nagyvárad után végül Pesten állapodott meg. A történet az édesanya és a fia szeretetteljes egymásba kapcsolódásáról, kettejük szövetségéről szól, arról a végtelen szeretetről, amellyel Julis nevelte kisfiát, Bélát, sokszor erőn felül megadva neki mindent. A regény címe a szerző vallomása szerint egy, a történetben szereplő jelentből való, amikor Julis a híres budapesti Hauer cukrászdából Béla legkedvesebb süteményét a rigójancsit viszi haza kisfiának. Béla felnőve elvégezte az egyetemet, majd összeházasodott a kuláklánnyal, Etelkával, akitől 1959-ben megszületett első közös gyermekük, a szerző nővére, Lazányi Etelka. Itt ér véget a huszadik század közel ötven esztendején átívelő történet, amelynek szerzője anekdotázó, gördülékeny, élvezhető stílusban meséli el felmenőinek életén keresztül a sorstársaikéhoz hasonló kisemberek hétköznapjait. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]