A Tonio Krögerben az író a korabeli német polgári és értelmiségi fiatalság hangulatát jelenítette meg, azaz a művész és a polgár viszonyát, a szellem emberének a helyét a polgári társadalomban. Az 1912-ben íródott Halál Velencében szintén a művészkomplexus feldolgozása egy különös szerelem ábrázolása révén, amelynek tárgya maga a szépség. A harmadik kisregény, a Mario és a varázsló, amely az író egyik személyes útiélményéből született, és az emberi akarat eltiprásának ábrázolásán keresztül Thomas Mann fasizmus feletti ítéletét nyújtja.