Több sikeres történelmi regény után ezúttal Magyarországon játszódó disztopikus sci-fivel jelentkezik Urbánszki László. A Vége után címen futó regényfolyam első része, mintegy kétszáz évvel a 2020-ban kezdődő Végső Háború után játszódik (vagy ahogy gyakrabban emlegetik: V. u. - vagyis a vége után -   [>>>]

Több sikeres történelmi regény után ezúttal Magyarországon játszódó disztopikus sci-fivel jelentkezik Urbánszki László. A Vége után címen futó regényfolyam első része, mintegy kétszáz évvel a 2020-ban kezdődő Végső Háború után játszódik (vagy ahogy gyakrabban emlegetik: V. u. - vagyis a vége után - 200-ban). Mint az a regényből kiderül, a háborút követő nukleáris tél két évig tartott, de utána még több évig félhomály volt. A bombáktól szétporladt a föld, a füst eltakarta a napot, és rég nem látott hideg uralkodott. Csak azok a szerencsések maradtak életben, akik eldugott helyeken élelmet vagy megfagyott állatot találtak. A túlélők a nagyvárosok metróalagútjaiban, pincékben, vidéken pedig leginkább barlangokban leltek menedéket, patkányokat fogyasztottak, s nem volt ritka a kannibalizmus sem. A népesség alaposan megfogyatkozott: százból talán egy ember maradt életben, és még a milliós Budapest területén is jó, ha tízezer lélek élte túl a nukleáris telet (vidéken valamivel jobb volt ez az arány). Aztán szép lassan eloszlott a por, kisütött nap, ám a szabad levegőn továbbra sem volt biztonságos sokáig tartózkodni. Ahol atombomba robbant, az a terület évtizedekre lakhatatlanná vált, ám vidéken szép lassan létrejöttek virágzó mezőgazdasági közösségek. Igaz, a nappal vigyázni kellett, mert a megvékonyodott ózonréteg miatt olyan erős volt a sugárzása, hogy csak egyfajta tuareg öltözetben és eszkimó szemüveggel lehetett a szabadban tartózkodni. Mindeközben az állatvilág is alaposan megritkult, s új, hibrid fajok is kialakultak, mint az erdőket uraló karmosok. Budapest romos területe szinte elnéptelenedett, az Alföld egyes területein pedig különböző törzsekbe rendeződtek a túlélők, alkalmazkodva a megváltozott környezethez. A pesti technokraták a régiek iparát próbálták - egyelőre sikertelenül - feltámasztani, a Bugac területét nomádok járták, Délegyháza környékének lakói halászatból éltek, a Tisza középső vidékén éltek a szolnoki rabszolgatartók, az egykori Dunaföldvárral szemközti, sugárfertőzött területen mutánsok bújtak meg a mocsárban, Újdabas központtal pedig egy félnomád közösség jött létre, mely felváltva foglalkozott földműveléssel, állattenyésztéssel és vadászattal (utóbbit természetesen már nem modern lőfegyverekkel, hanem nyíllal és egyéb eszközökkel). De a föld alatt is éltek, sápadtabb bőrű emberek - igaz, róluk nem sokat tudtak a felszínen lakók. Alapvetően a dabasi félnomád közösségben játszódik a regény, és főszereplője a férfipróba előtt álló, felderítőnek készülő Várkony. Némiképp elalszik azonban a nagy napon, így apjától azt a feladatot kapja, hogy kismedjéve (egy szelídített rozsomák) társaságában élelmet vigyen a gulyával lévőknek, Újhartyán közelébe, a szolnoki rabszolgatartókkal határos területre. Útközben azonban találkozik egy szökött rabszolgával, és úgy dönt: megmenti a fiatal férfit az üldözőitől. Ezzel azonban előre nem sejtett események láncolatát indítja el... A Nagy Háborút és az azt követő eseményeket is felidéző regénynek a második kötete 2019 karácsonyán fog megjelenni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]