A neves történész, aki meghonosította hazánkban a társadalomtörténet- és mentalitástörténet-írást egy átfogó szintézissel jelentkezett, melyben nem kisebb kérdést jár körbe, mint a történeti tudás megalkotása és létrehozása. Kötetében Gyáni Gábor a történelemelmélet alapkérdéseit járja körbe, s   [>>>]

A neves történész, aki meghonosította hazánkban a társadalomtörténet- és mentalitástörténet-írást egy átfogó szintézissel jelentkezett, melyben nem kisebb kérdést jár körbe, mint a történeti tudás megalkotása és létrehozása. Kötetében Gyáni Gábor a történelemelmélet alapkérdéseit járja körbe, s mivel gyakorló történészként lép be ebbe a teoretikus diskurzusba, minden empirikus tevékenységet űző történész számára tud újat és revelatív erejű dolgot mondani. Könyvével nem szeretné azt meghatározni, hogy hogyan kell történelmet írni, csupán azokra az adottságokra, a tudomány mikéntjéből adódó módszertani és elvi kérdésekre szeretné felhívni a figyelmet, melyeket valószínűleg a legtöbb történész ma már érvényesít műveiben, még akkor is, ha nincs teljesen tisztában annak elméleti hátterével. Vagyis Gyáni alapvető célját egy reflektált történészi attitűd kialakításába lehet megragadni; előszavában kifejti, hogy a magyar olvasóközönség, a gyakorló történészek világa magyarra fordított angol és német munkákból ismerhette meg a történészi szakma elméleti oldalát, ezt a hiányt szeretné pótolni jelen kötetével. Mivel a teória folyamatosan mozgásban van, Gyáni sem állítja, hogy megtalálta a történészség és a történelem esszenciális eredőjét, sőt éppen a nyelvi fordulat és a hermeneutika filozófiájához kapcsolódva – de olykor a fenomenológiát is érvényesítve – a történetelmélet analitikus olvasatát kívánja nyújtani. Kötetében tíz fejezetben foglalja össze, milyen alapvető elméleti kérdések merülhetnek fel a történészközösségen belül: először a történeti tény fogalmával, e konstruktum kérdésével foglalkozik, majd a történetírói bizonyítás problémáját nézi meg közelebbről. Szerinte a történeti narratíva mint reprezentáció és magyarázat, s ezt mutatja be a harmadik fejezetben. A következőkben a történeti eseményt, a determinációs és előrejelezhetőség kérdését, a történés idejének és a történész idejének viszonyát, a történelmi léptékváltást, a történetírói tapasztalatot, a történelem és emlékezet kapcsolatát, végül az objektivitás és a történeti ítélkezés jelenségét és problematikus voltát járja körbe. A kötet végén bibliográfia helyett egy „könyvészeti kalauz-ként aposztrofált fejezetet találunk, melyben a legfontosabb műveket mutatja be és kommentálja, melyek meghatározzák az aktuális diskurzust. A humán tudományok és társadalomtudományok művelőinek, de velük együtt minden érdeklődő olvasónak ajánlható igényes, nagy volumenű könyv. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]