A világ legismertebb magyarja, Puskás Ferenc a könyvborítón nem a megszokott meggypiros, címeres nemzeti mezben, még csak nem is a Honvéd piros-fehérjében, hanem a Real Madrid híres fehér dresszében feszít. Bizony, mi magyarok keveset tudunk „Öcsi – alias Purczeld Ferenc – spanyolországi életéről,   [>>>]

A világ legismertebb magyarja, Puskás Ferenc a könyvborítón nem a megszokott meggypiros, címeres nemzeti mezben, még csak nem is a Honvéd piros-fehérjében, hanem a Real Madrid híres fehér dresszében feszít. Bizony, mi magyarok keveset tudunk „Öcsi – alias Purczeld Ferenc – spanyolországi életéről, pályája alakulásáról, amit általában egy főnix-szerű feltámadásként aposztrofálnak életrajzírói. Ezúttal a természetesen Real Madrid-szurkoló, spanyol újságíró, Daniel Entrialgo ragadott tollat, hogy nem-fikciós regényben dolgozza fel Puskás „második életét. Története nem mese, bár mesebeli. Műve 2018-as első megjelenésekor nagy sikert aratott hazájában. Entrialgo egy olasz mondást tett magáévá: „Ha nem igaz, legalább legyen jól elmesélve! A könyv megszületéséről a szerző így nyilatkozott: „Amikor elkezdtem utánaolvasni, akkor jöttem rá, mennyire regényes életet élt. Ez adta az ötletet, hogy műfajilag ilyen, valós tényeken alapuló művet írjak róla. Ő az az ember, akinek az életén keresztül sok mindenről lehet beszélni: a futball fejlődéséről, a gazdasági aspektusokról, de egyben a történelemről és a kultúráról is. A leírt események ennek megfelelően három szálon futnak: egyrészt Puskás fordulatokban gazdag magánéletét, másrészt a sport, a futball fejlődését, illetve ezen keresztül az európai történelem döntő pillanatait is követik. Megelevenednek a második világháború borzalmai, a kommunisták teljhatalma, az 56-os forradalom keltette remények és csalódások, a spanyolországi fejezeteken keresztül pedig a Franco-korszakba is bepillantást nyerhetnek az olvasók. Egy interjúban rákérdeztek, hogy Entrialgónak mely fejezet a kedvence: „A számomra legkedvesebb pillanat Puskás (Pancho) 1958-as madridi belépője. Meggyötört, berozsdásodott, túlsúlyos, depresszióval küzdő, kiöregedőben lévő emberként érkezik meg Madridba Közel két éve nem játszott már, a labdarúgástól eltiltották, hazájában hazaárulónak bélyegezték. Gyakorlatilag senki nem hisz benne, kizárólag Santiago Bernabéu, a Real elnöke. A belé vetett bizalomnak köszönhetően Puskás valósággal kivirágzik, újra leteszi névjegyét a futballban. Majdnem olyan ez, mint egy klasszikus western, ahol a főhős elbukni látszik, majd egyedül, magányosan felépül, magára talál, végül a mindent eldöntő párbajban diadalmaskodik. Bár a regény kronologikus sorrendben halad, mégis úgy tűnik, mintha Puskásnak két élete lett volna: egy Madrid előtti és egy Madrid utáni. Számunkra viszont a legizgalmasabb fejezet mégis az 1981-es hazatérése. Huszonöt év telt el anélkül, hogy szülőföldjére tehette volna a lábát. Sem az édesanyja temetésére, sem Bozsik, gyerekkori barátja búcsúztatójára nem térhetett vissza. Az in medias res előszó záró párbeszédét idézzük: „Az öltözőben, a zuhanyfolyosón Antonio Calderón (a klubigazgató) megállítja egy pillanatra Di Stéfanót - Mit szólsz az újonchoz, Alfredo? Az argentin a csapat irányjelző világítótornya, az alapkő A véleménye szent... A madridisták ünnepelt sztárja most kissé oldalra billenti a fejét, és ítéletet hirdet. – A Dagi ügyesebben viszi a labdát a bal lábával, mint én a kezemmel. Ezzel a kis köpcössel még rá fogunk unni a góllövésre – hogy így lett, csak meg kell nézni az 1961-es Glasgow-i BEK-döntő összefoglalóját, ahol ők ketten hét gólt lőttek (Puskás négyet) az Eintracht Frankfurtnak. " [<<<]