A magyar irodalomtörténetben nem ritka, hogy újságírók irodalmi műveket publikáljanak, nincs ez másként Haász János esetében sem, aki a Telex zsurnalisztájaként első novelláskötetét nyújtja át a kortárs próza iránt érdeklődő olvasóknak. A szerző novellái az apa-fiú kapcsolat bonyolult   [>>>]

A magyar irodalomtörténetben nem ritka, hogy újságírók irodalmi műveket publikáljanak, nincs ez másként Haász János esetében sem, aki a Telex zsurnalisztájaként első novelláskötetét nyújtja át a kortárs próza iránt érdeklődő olvasóknak. A szerző novellái az apa-fiú kapcsolat bonyolult viszonyrendszerét, annak anatómiáját konstruálják meg. Emlékekből és a képzelet világából táplálkozva épül fel lassan az olvasók szeme előtt a szeretett apa képe, akit örök elérendő célként lát maga előtt lebegni az elbeszélő. A novellák azonban lassan továbblendülnek, az élet megy tovább. Az elbeszélő is felnő, s minél inkább bevonódik a gyerekek, a szerelmek, a munka és a kilátástalan hajsza jellemezte nagybetűs életbe, annál inkább menedéket jelent az ifjúság felidézése. A 80-as évek új, más fénytörésbe kerül, megédesednek az akkori fanyar ízek is. A nevetséges mindennapok, a gyerek- és kamaszkor furcsa és megmagyarázhatatlan tapasztalatai egy vágyott és elvesztett ismeretlen világként jelennek meg hősünk előtt. A novellák színre viszik ezt a vágyat, a nosztalgiát, a múltba menekvés lehetőségét és hiábavalóságát: a korszak népszerű dalai, a gombfoci, a Balaton, s mindez az apa figuráján keresztül. Grecsó Krisztiánt idézve „[r]emek gyulai próza ez, a Viharsarok Pazar ízeivel! Pontos, mint Krasznahorkai, nosztalgikus, akár Kiss László, és finom, mint Kiss Ottó. Haász János megvárta, hogy érett prózaíróként debütálhasson, és elég távol legyen tőle a gyerekkora, hogy nagyon tudja szeretni. A könyvet érdeklődő olvasóknak ajánljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]