Az idén kilencven esztendős Tóbiás Áron mindvégig az 1956-os forradalom történéseinek közelében volt. Október 23-án rádióriporterként vett rész a Bem téri tüntetésen, majd este Nagy Imre mögött állt a Parlamentben, hogy a beszédet telefonon közvetítse a Rádió szerkesztőségébe. Október 30-tól a   [>>>]

Az idén kilencven esztendős Tóbiás Áron mindvégig az 1956-os forradalom történéseinek közelében volt. Október 23-án rádióriporterként vett rész a Bem téri tüntetésen, majd este Nagy Imre mögött állt a Parlamentben, hogy a beszédet telefonon közvetítse a Rádió szerkesztőségébe. Október 30-tól a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottsági tagja volt, és gyakran első kézből értesült mind az utcai történésekről, mint a forradalmi kormány tevékenységéről. November 14-én az Írószövetségből indult, Varga Domokossal együtt a Nagy-budapesti Munkástanács alakuló ülésére, hogy Bibó István kibontakozási javaslatát elő- majd szétterjesszék, s még ebben a hónapban Kassáktól Sinkáig sorra járta az írókat, hogy kézirataik megjelentetésére bírja őket. 1957 májusában tartóztatták le, és az ún. "kis íróper" vádlottjaként ítélték rövidebb börtönbüntetésre. Szabadulása után szilencium várt rá, így "hangmuzeológusként" járta az országot és készített interjúkat írókkal-művészekkel, melyek azonban hosszú időre csak az asztalfióknak készültek, és a rendszerváltást követően jelenhettek meg nyomtatásban. Jelen, Horváth Bence által szerkesztett kötet, a forradalom hatvanadik évfordulója kapcsán a forradalmat felidéző, majd a megtorlást és a kádári diktatúrát leleplező emlékezéseit, riportjait közli. Olvashatunk október 23. történéseiről és tanulságairól, Nagy Imrének a Parlament erkélyéről elmondott beszédéről, '56 fegyvereiről és '56 mentőseiről, s beszélgetések formájában idézi fel a rádió ostromát, valamint az ismert 9. kerületi felkelő, Angyal István legendáját. Egy külön blokk foglalkozik a Szabad Kossuth Rádió történetével: az október 30-ig vezető úttal, a megalakulással, Molnár Aurél rádióriporterrel, Nagy Imre október 30-i rádióbeszédével, a november 3-i nemzetközi sajtóértekezlettel és a másnap kezdődő pokoljárással. A következő egység, emlékezések, dokumentumok és interjúk formájában idézi fel a megtorlást: Nagy Imre elrablását, a három nappal későbbi magyar-kínai tárgyalásokat, két halálra ítélt - Mécs Imre és Obersovszky Gyula - meghurcoltatását, s az 1963-as amnesztiát. Az Írók a forradalomban, írók a megtorlásban című részben olvasható egy Keresztury Dezsővel készült interjú szövege, az íróperek nyitányának megidézése Fekete Gyulával és Varga Domokossal, a "nagy íróper" bemutatása, a szerző letartóztatásáig vezető út és börtönbüntetésének leírása, vagy éppen a Bibóval való találkozás. A Gyúlnak a fények című zárórész 1956 emlékével foglalkozik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]