A tizenkilencedik és huszadik század fordulójának a krémje virít Fesztyné Jókai Róza családfájának ágain: édesanyja a kor legendás színésznője, Laborfalvy Róza volt, papíron az apja egy másik színészóriás, Lendvay Márton, vér szerinti apja gróf Andrássy Gyula, örökbe az anyja férje Jókai Mór   [>>>]

A tizenkilencedik és huszadik század fordulójának a krémje virít Fesztyné Jókai Róza családfájának ágain: édesanyja a kor legendás színésznője, Laborfalvy Róza volt, papíron az apja egy másik színészóriás, Lendvay Márton, vér szerinti apja gróf Andrássy Gyula, örökbe az anyja férje Jókai Mór fogadta (aki a nevét is adta Rózának), a férje pedig a közismert festőművész, Feszty Árpád lett. Róza kétes hírnevet magának az irodalomtörténetben rossz természetével szerzett: a Jókai rokonság nemtörődömségének rótta fel, hogy az idős író nőül vette a nála bő fél évszázaddal ifjabb színésznőt, Nagy Bellát, akire aztán ráhagyta a teljes Jókai vagyont, művei jogdíját is, és akinek személye botrányos fényben tüntette fel nemcsak az agg írót, de a teljes Jókai családot is. Hasonlóan rossz szájízű folytatása a családi krónikának Róza Bella ellen indított pere a Jókai-örökségért. Arról, hogy Róza maga is művész volt, kevesebben tudnak. Alkotott festőként (képei alkalmanként férje kiállításain voltak láthatóak), és jegyez két hosszabb lélegzetű írást is: e kettő (Akik elmentek...; A tegnap) kerül most kis híján száz év elteltével, egy kötetben ismét kiadásra. Mindkét művéhez az ihletforrás önnön - fordulatokban bővelkedő - sorsa volt. Az első műben (Akik elmentek...) visszaidézi gyermekkorát, kiemelt jelentőséggel, részletekbe menően Jókai alakját, felskicceli a Jókai-ház egykori prominens vendégeinek a portréját, de ír egykori tanárairól, Mednyánszky Lászlóról, Munkácsy Mihályról és a férjéről, Feszty Árpádról is. A második írás (A tegnap) hasonló jellegű: itt egy-egy alfejezetet szán Gárdonyinak és Petőfinek, a balatonfüredi nyaraknak, Jókai - korántsem felhőtlen - idős éveinek. Róza olvasmányosan, a bennfentesek fesztelenségével idézi meg a magyar kultúra korabeli legnagyobbjait, akikről éppoly könnyedén ejt el néhány csipkelődő, rosszindulatú célzást, pletykát, fogalmaz meg csípős magánvéleményt, mint amilyen bőkezűen erősíti a róluk kialakított eszményképet. A kötet igazi irodalomtörténeti érdekesség - minden érdeklődőnek jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]