Hatalmas vállalkozásba fogott az írónő, Stefania Auci, amikor évszázadokon átívelő családregényében az olasz Florio saga valóságos tényekre épülő históriáját áradó mesélőkedvvel tárta az olvasók elé. Miközben az évszázadokra visszanyúló família szereplőinek krónikáját építi föl, aközben Szicília   [>>>]

Hatalmas vállalkozásba fogott az írónő, Stefania Auci, amikor évszázadokon átívelő családregényében az olasz Florio saga valóságos tényekre épülő históriáját áradó mesélőkedvvel tárta az olvasók elé. Miközben az évszázadokra visszanyúló família szereplőinek krónikáját építi föl, aközben Szicília meseszép tájait is érzékletes képekben jeleníti meg, olyannyira, hogy az olvasó szinte érzi a csodás illatokat, látja az olajfák ágain megcsillanó napfényt. Az 1700-as évek végén született Vincenzo Florio és felesége, Rosa Bellantoni fiainak és leszármazottainak élettörténete bontakozik ki a kötet lapjain. Paolo (1772-1807) és Ignazio (1776-1828) menekültként érkeznek Palermóba. A testvérpárnak semmilye sincs, de elhatározzák, hogy kemény munkával megszerzik mindazt, ami a gazdagok sorába emelheti őket. Kereskedni kezdenek, üzletet nyitnak, egyre jobban ível felfelé a pályájuk, de ennek a folyamatnak nagy ára van, mert a pénz hajszolása közben saját és családtagjaik boldogságát is kockára teszik. Úgy tűnik, ez nem akadályozza meg egyiküket sem abban, hogy kitartóan küzdjenek céljuk megvalósítása érdekében. Eközben szerelmek mennek tönkre, mert a férfiak asszonyaikat csak játékszernek tekintik, abban a nagy játszmában, amelynek minden mozzanata a gazdagság megszerzésére, a vagyon gyarapítására irányul. A nők azonban nem nyugszanak bele abba a sorsba, amelyet a férjük szánt nekik, lázadnak és ki akarnak törni hitvesük árnyékából, de gyakorta tévútra futnak próbálkozásaik és végül ők szenvedik meg azt, ha gyűlölik férjüket. Így történik ez Paolo házasságában, mert felesége, Giuseppina Saffiotti a megaláztatások után már rá sem bír nézni a férjére, annyira gyűlöli őt, de a későbbiekben mégis ő gyötrődik ennek az érzésnek a következményeitől, mert a férje iránt érzett utálatával fiuk az ifjú Vincenzo (1799-1868) lelkét is örökre megmérgezi. A család férfi tagjai gazdagságuk révén már politikai hatalomra is törnek, de a várost irányító elit bizalmát, barátságát mégsem tudják elnyerni, ennek oka, miként azt a Vincenzót dühében bántalmazó egyik kárvallott mondja: „Felkapaszkodott tetvek vagytok mind. Trógernek születtetek és azok is maradtatok. Vincenso és felesége, Giulia halálra készülődésével ér véget a történet, amikor az idős asszony visszagondol a maga mögött hagyott évekre, arra az időszakra, amikor Vincenso, miután teherbe ejtette, el akart menekülni tőle, mert nem kívánta őt feleségül venni, és arra is, amikor férje törvénytelen gyerekekkel szégyenítette meg. Mindent mérlegre téve az asszony mégis úgy érzi, soha nem lett volna képes elhagyni a férjét, mert szerette őt A „szicíliai oroszlánok, a Floriók történetét feldolgozó monumentális regény szerzője a történelmi tényeket mesteri módon ötvözte fantáziájával, ennek nyomán született meg ez, az Olaszországban már többmillió példányban megvásárolt kötet, amely A Floriók 18. és 19. századon átívelő családfájának rajzával zárul. A regény bizonyára eltalál majd a magyar olvasók szívéhez is, érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]